Bejegyzések az alábbi címkékkel: ‘Anthony Sheenard’

“Yorkot nem kell és nem lehet terelni” – Anthony Sheenard válaszol

Itt ülök a Brett Shaw csillagfregatt huszonhetes számú kilátóteraszán, és valami zöldes trutyit iszogatok, amitől az embernek káromkodni támad kedve, de kortyolom becsülettel. Messze az űrben, egy kisbolygó-övezet kaotikus rengetegében éppen sárkányfregatt verseny folyik, amire csak az fogadjon, aki az orosz rulettet is hat golyóval játssza, ugyanis akire a tétedet teszed, végül osztozol sorsában: vagy vele nyersz, és minden a tiéd, vagy ha nem, hát téged is felkennek egy hideg sziklára.
A harmincadik század vége felé nem könnyű időpontot egyeztetni a legjobb barátokkal sem, ám mégis sikerült összehozni egy pár perces beszélgetést, és amíg a kapitány a súlytöbbletet keresi a hajón, mi elleszünk itt, aztán pedig uzsgyi.
Hirtelen fény gyúl a messzeségben: egy szerencsétlen manőver után egy Hype-Zone X879-es fotonjacht fékezés nélkül nekidurrantott egy nagyobb sziklának. Akik rá fogadtak, most összenéztek, majd jajveszékelve próbáltak menekülni a fogadóbizottság fogdmegjeinek karmai közül, akik egy előre programozott útvonalú kabinba zsúfolták őket. Persze, előbb a fizetőpincér beszedte az eddigi fogyasztás ellenértékét.
És végül megérkezett beszélgetőpartnerem is, aki az egyik fal melletti nyilvános számítógépen módosított pár adatot, összehajtogatott egy fogadószelvényt, majd cigire gyújtott annak tűzéből, végül mosolyogva mellém ült. Nem kell külön bemutatnom, Anthony Sheenard, alias Szélesi Sándor a huszonegyedik század elejéről. Miután túl voltunk az üdvözlésen, és pár üres frázison, már kérdeztem is tőle

DH: Milyen gondolatok fogalmazódnak meg benned, amikor valaki azzal a kérdéssel tart fel, hogy mit gondolsz, a harmadik évezred után is lesz létjogosultsága a Mysterious Universe-nek, vagy a villnegronok teljesen szétbarmolják, amikor öröklétbe fűzik a galaxist?
AS: A villnegronok elméleti szakemberek, és nem ők fogják öröklétbe fűzni a galaxist… De nem spoilerezem, mert Fawcett kartárs is máshogy képzeli el a negyedik évezredet, meg én is, és hát előbb a harmadikat kellene tisztességesen kibontanunk, mielőtt belevágunk a negyedikbe. Nem is szólva arról, hogy a Mysterious Universe-nek lenne egy színtiszta fantasy vonulata, még azt is meg kellene írni… Szóval akad munka elég a galaxis örökléte előtt…

DH: Szóval mélységesen felháborít, értem. Te személy szerint, miként látod a 3010 utáni időszakot? Ketchikan tovább dúl, vagy visszavonul?
AS: Ha odajutunk, majd kiderül…

DH: Szerinted melyek azok a fontos pillanatai York Ketchikannek, amik meghatározzák a döntéseit?
AS: Nem pillanatai vannak, hanem hosszú traumái. A szülei meggyilkolása öt éves korában, a vállalhatatlan gyerekkor és tinédzserkor, amit hivatásos túszként a halál árnyékában élt át, szörnyűbbnél szörnyűbb helyeken. Az élmények, amelyek megerősítették benne, hogy a világ gonosz és őrült, és hogy minden cél hiábavaló, hogy azt kell tennie, ami neki önmagának jó, mert mást úgy se érdekli a sorsa… Csak magát mentheti meg, senki mást. De persze mindez változik benne idővel, szép finoman. Az ötvenéves Ketchikan már nem olyan, mint a huszonéves. Még mindig őrülten beleveti magát a leghalálosabb játszmákba, és előbb lő, aztán kérdez, de már nem önmaga a legfontosabb, megtalálja azokat az értékeket, amiknek a megvédésekor felülír minden mást az életében. Lesznek értékes kapcsolatai, és persze sok mindent megtud a családjáról is.

DH: Húsz és ötvenéves York, mondod. Ez mit jelent a harmadik évezredben? Már most tudjuk, lesznek olyan regények a MU-ban, amik megvilágítják, hogy mennyire tolható ki az emberi életkor, illetve meddig aktív benne az egyén. Mert lássuk be, egy film erejéig még bárki feláldozható a mai világban is. Génfejlődés, vagy technológiai segítséggel nyújtott életkor? Szerinted melyik lesz a dominánsabb York életében?
AS: Ezek olyan kérdések, amelyek másfelé viszik el az egész világot. Maradjunk annyiban, hogy a Mysterious Universe világában a főszereplőink emberek… azaz felturbózhatják magukat, de alapvetően, a technikai-orvosi fejlődés ellenére is csupán 100-120 aktív év adatik meg nekik. Vagy még ennyi sem, mert ahol születtek, ahol élnek, ott elmaradottabb a civilizáció állapota, vagy tiltott a biogenetikai beavatkozás… akármi.
Na jó, ez az egyik oldal. Aztán ott vannak a szupercivilizációk tagjai, akik több tízezer évet élhetnek, reinkarnálódhatnak, alakot válthatnak, meg még fél tucatnyi módon lehetnek halhatatlanok… És vannak olyan civilizációk, amelyek nem „szuperek” ugyan, de a tagjaik lazán élnek ötszáz-ezer évet. Nyilván, ők tudnának kezdeni valamit az emberi lények életkorával… de ez eddig nem volt kardinális kérdés a MU-ban.

DH: Bevallom, én mindig York eredettörténetére voltam kíváncsi, amikor is azzal zárul a regény, hogy otthagyja a családját, és hivatásos túsz válik belőle. Tervezel-e hasonló regényt, vagy csak visszaemlékezések során fogunk ezekről értesülni?
AS: Na most az spoiler lenne, ha elmondanám. Igen, lesz egy regény (legalábbis tervezem), amelyben kiderül, mi történt hajdanán Új-Aquitániában, a Ketchikan-palotában… Utalások már vannak rá az Ellopni egy Chagallt-ban, és Az Excalibur keresése második kötetében is. Ez utóbbiban már York is szembesül azzal, hogy van a múltban valami rejtély, és nyilván a következő lépése lesz kideríteni, mi is az.

DH: Mennyire próbálod York életét terelni? Megvannak már végzetének lépcsői, vagy még téged is meglep néha váratlan döntéseivel (mert mint tudjuk, az író csupán papírra veti hőse történetét)?
AS: Yorkot nem kell és nem lehet terelni… 🙂 A helyzet az, hogy az író megteremt egy karaktert a maga eredettörténetével, személyiségével, és próbák elé állítja. Aztán lejegyzi, mit csinál a karakter ezek során a próbák során, és lejegyzi azt is, hova fejlődik.
Vannak elképzeléseim már az első pillanattól kezdve, hogy York életútján milyen változások jönnek, tehát, hogy befejeződik a gilleth-mutáns háború, aztán összefut Jacques de Molay-val, majd elveszti de Molay-t, viszont megtalálja Wulong kalózhajóját és Alice-t… Szóval az életútjának nagy állomásai, főbb szereplői megvannak, a változása viszont bennem is úgy formálódik, ahogy York történetei követik egymást. Nem mondom, hogy könnyű, mert míg Az Excalibur keresésében York negyvenhét éves, abban a regényben, amit most írok, a Négykezes plazmára és energiavetőré-ben csak huszonhárom, így aztán vissza kell lépnem a személyiségének egy őrültebb, nyersebb szakaszába… és ez feltételezi, hogy jobban ismerem önmagamnál is.

DH: Igen, most jelent meg az Excalibur első részének újrakiadása, jön a második, majd jön a Négykezes. Mennyire zavarhatja ez össze azt az ifjú olvasót, aki éppen letette az Excaliburt, és azt mondja, acca nekem a köv megjelenést! Kicsit gondolom, meghökken majd, hogy mi történt az idővonallal. Az új regények írásánál mennyire leszel lineáris, mármint idővonalon? Vagy ez még korai kérdés?
AS: A Négykezes lesz az utolsó első regény… 🙂 Szóval ezután próbálom lineárisan „feltölteni” York életét. Könnyebb lesz nekem is. Mindemellett tervezek egy előszót a regény elé, hogy kicsit eligazítsam az olvasókat, legyenek újak vagy régiek. A Négykezest „belépőnek” szánom York életébe és az Ezredvég történéseibe. Legyen egy kezdő regény, amivel az érdeklődő beléphet a kalandoknak ebbe a sorába. De persze lesz sok új információ a régi olvasóknak is, illetve néhány dolog, amiről később „volt” már említés, itt konkrétan is szerepel.

DH: Mennyivel érzed könnyebbnek, illetve egyes pontokon nehezebbnek egy MU történet írását, mint más munkádnál?
AS: Könnyebb, mert sok másik munkánál élvezetesebb. Lendületből írok, és néha engem is meglepnek a fordulatok. Ez jó. Szeretem ezt az érzést. Másrészt nehezebb, mert annyi megírandó sztori van a fejemben, hogy megterhelő ilyen „lassan” haladni vele. És nehezebb azért is, mert az elindulás óta (húsz év, ugye) változott maga az űroperett is. Szóval a zsánerrel együtt kell haladni, na de mi van, ha ez másfelé vinné el a történeteket? Mit tegyünk a már régi sztorikkal?… Egyáltalán: kell tennünk velük valamit?

DH: A MU antológiák szerkesztésénél, mi a legnehezebb feladat? Mennyire kell belenyúlni a történetbe, mit kell tudatosítanod a szerzőkben a legtöbbször, ha eltérnek az eredeti elképzelésektől, illetve mik azok a momentumok, amik hirtelen villannak be, és érzed, azok miatt nem lehet az univerzumot a szerző kedvére csavargatni?
AS: Igazából sokat megenged a MU-világa. Leginkább a von Anstettenek után persze, addig jóval kötöttebbek a szabályok. Az antológiákat a novellák „széttartása” miatt nehéz egységbe rendezni, hiszen ezer év technikai és kulturális fejlődését ölelik fel. A galaxis felfedezésének és betelepítésének kora ez, olyan, mintha egy kötetbe akarnál szerkeszteni olyan novellákat, amik a vikingektől máig tartó kort ölelik fel az összes földrészen és óceánon. Szóval megannyi kultúra és pillanatnyi civilizációs-állapot egy-egy gyorsan felskiccelt képen. Nincs is sok novelláskötet, csupán négy. Jó merítése mindegyik a világnak, de csak hangulatilag egészíti ki azt. Máshogy nem is tudná.

DH: Valójában hány olyan Ketchikan regényre lenne még szükség, ami elvezetne az időrendben legvégső Ketchikan regényhez?
AS: Számolok. Korai Ketchikan lesz a Négykezes plazmára és energiavetőre. Aztán lezárjuk életének ezt a korszakát, jön de Molay, oda kell a Misztériumjáték folytatása, illetve ami regénnyé egészíti ki a Misztériumjáték történéseit. Eddig kettő. Történetek de Molay-jal, és a végén egy önálló, nagy sztori vele, ez körülbelül ötezer évet ölel fel, Atlantisztól Ketchikanig… Ötnél járunk, és jön a Tündöklő nyár és Alice York életében. Ők megtalálják Wulong kincsét, plusz Az Excalibur keresése folytatásaként van egy komoly időutazásunk Arthur korába. Aztán jön Milton Byrne, és a végén együtt a nagy csapat…számoltam. Minimum tíz.

DH: A Bowman történetek egy ideje nem folytatódnak. Miért?
AS: Kiadó, lehetőség, idő…

DH: Tegyük fel, hogy minden adott. Mielőtt leülnél megírni, mindenképpen konzultálnod kellene Fonyódi Tibivel? Mert gondolom, egy eléggé fontos pillanatnak ígérkezik, amikor első Anstetten trónra ül, és bizony szerintem sem mindegy, hogy csasztuska szól a háttérben, vagy helyben toporgóst jár a földi nemesség, és kinek a hintója lesz tökből.
AS: A Bowman-sorozat – Sötétség előtt és Árnyak ébredése – nem jut el a von Anstettenek trónra kerüléséig. Ott végződik, hogy a sárkány, akit később I. von Anstettenként ismer meg a világ, kinyitja a szemét, és a Bowman testvérekre pillant… A többi Fawcett kolléga biznisze 🙂

DH: Szedj össze nagyjából öt olyan dolgot, amihez egy MU történetet írni akaró szerzőnek mindenképpen tartania kell magát!
AS: A regényekben olvastak. Ebben benne van legalább ötven. Na jó, a viccen túl: legyen fordulatos, kalandos, elgondolkodtató, szórakoztató, legyenek hiteles, életteli karakterek, jó szövegek, dialógusok, mondattanilag és nyelvtanilag legyen rendben. Nem nagy kérés, ugye?
DH: morr-morr 🙂

DH: Szerinted melyik történet lenne meghatározóbb? A Kivándorlás kora (ie. 30000), vagy Atlantisz pusztulása?
AS: Jelzem, hogy ez a kérdés bennfentes információnak bizonyul, aminek a kiszivárogtatását a tőzsdén büntetik… A Kivándorlás az egész galaxist érintette, az szerintem egy normál terjedelmű regényben feldolgozhatatlan lenne. Atlantisz „csak” a Földre van hatással. De ettől persze nem kevésbé fontos, mi történt ott – már persze a Mysterious Universe világa szempontjából.

DH: Mit tervezel következő York Ketchikan történeteknek? 
AS: A Négykezes plazmára és energiavetőre. Félig készen van, azaz négyszázezer leütés itt pihen a winchesteremen. Nagyobb lélegzetvételű mű lesz. Utána végre el kellene indítani Yorkot és Jacques de Molay-t valami világfeltáró küldetésre… Mondjuk, a Vatikán falai közé.

DH: A cím eléggé vicces. Ez utal valami olyasfajta kényszerű kooperációra a regényen belül, ami York akarata ellen való, mégis meg kell tennie? Mert ahány fegyver, annyi célpont…
AS: Utal. A regényben nem mindig az az ellenség, aki ötven oldallal korábban az volt, és nem is az, aki ötven oldal múlva lesz. És a halottak visszatérnek. De majd megírom, becsszó , és elolvasható lesz.

DH: Most egy vicces kérdés következik: ha Ketchikannek választania kellene: mit tenne meg elsőként a felsoroltak közül, mit alapos megfontolás után, és mi az, ami miatt jól pofán vágná a kérdés feltevőjét?
– Elrabolja Shaw húgát,
– Beöltözik Merlinnek, és előadja magát Shaw előtt
– vagy realitásváltó képességének hála női alakot formálva elcsábítja ifjúkori önmagát?
AS: Nem vált realitást idősen, mert időközben szembesült a realitásváltás démonaival. Az utolsó tehát kiesős. Nem cosplay-típus, ezért a második verziót is kivenném. Nőt meg minek raboljon? Mennek azok vele, vagy azért mert kedvelik, vagy mennek utána, mert jól pofán akarják verni…. Szóval elsőként, vagy akár alapos megfontolás után sem tenné meg egyiket sem; hülye kérdések miatt meg nem verekszünk… Más lehetőség nincs?

DH: Akad. Bár nem szeretem, ha valaki kitér a kérdés elől. Ezért valószínűleg majd megint fotót fogok shoppolni :). 
Mit tennél, ha megtudnád, York a Földre érkezett, és morcos?
AS: Én? Szereznék piát, és leültetném sztorizgatni. Nem mesélt el még mindent…

A MU szerzői 12. – Interjú Anthony Sheenarddal

A Mysterious Universe nagy világ, Dave Howard pedig kitartóan ostromolja interjúival a szerzőit, most éppen Szélesi Sándort.
A Nagy Bumm. A Teremtés. Az univerzum alaptörvényeinek megszületése. És mindennek közepén (kicsit balra, mert jobbra is kellett a hely) ott állt Anthony Sheenard, és azon tűnődött Harrison Fawcett társaságában, minek is nevezze. Végül, Nemes István agytrösztjének segítségével nevet kapott az univerzum: Mysterious Universe. És Ketchikan, a harmincadik század szülötte minden ismert információ alapján azon van, hogy ha már benne él, megnézze, mennyire statikus. Mert nem elég, ha egy világ létrejön, tesztelni is kell. Szélesi Sándor pedig alkotó ember lévén, minden segítséget megad ehhez.

DH: Pár rövid mondatban magadról azoknak, akik még nem ismernek!
AS: Író, forgatókönyvíró, szerkesztő, akinek a kedvenc színe a kék, és akinek most lép elő hobbijává a túrázás. Amúgy egy kényelmes figura, rá lehet mondani, hogy lusta-lustaság. Macskapárti. Naná. Szereti a teát, pár éve rászokott a kávéra, és kifejezetten Pepsi Max rajongó. Borban Cabernet Franc és Irsai Olivér. A vegetariánusokat a különcöknek kijáró tekintettel szemléli. Hisz a fejlődésben, de abban is, hogy nagyon nehéz az emberiséget előre lendíteni. Az ember alapvetően jó… Mondjuk, ebben inkább csak reménykedik. Ja, és szereti sci-fit és a mágikus realizmust. Írni is. Érdekes módon filmforgatókönyvekben meg a romantikus vígjátékot.

DH: Min dolgozol, mit írsz most, és hogyan jellemeznéd csupán három szóban (ha nagyon el akarod mondani, lehet több is)?
AS: Ebben a pillanatban adtam le egy urbán mesefantasy krimit, Bercel és a Margit híd trollja címen, amely Budapesten játszódik, napjainkban, és a főszereplője a Teve utcában a Különleges Királyi Nyomozó Iroda Bűnügyi főosztályán (gúnynevén a Meseőrségben) szolgálatot teljesítő egyetlen emberi nyomozó. Tóth Bercel hadnagy egy nagyon buta kis ügyet kap hétfő reggel, meg kell keresnie a Margit híd alól ellopott trollt. Ezzel szerdára felbolygatja az egész közéletet, szombatra pedig kiidegeli már azokat is, akik valamilyen fura oknál fogva kedvelik a kissé nyers, szókimondó stílusát… Jól szórakoztam írás közben magam is… A három szó pedig elhangzott: urbán mesefantasy krimi.

DH: Melyik általad teremtett karakternek kívánnál szebb életet és miért / MU-n kívül is lehet /?
AS: York Ketchikannek. Egyértelmű. Megérdemelné, hogy ne kerüljön mindig szembe a fél világgal, és valahol a galaxis egy csendes, békés pontján nyugodt életet éljen. Elég szörnyű gyermekkora volt, és bár látszólag jól kijött belőle, azért a következményektől, lelki tehertől nem tud megszabadulni. Tényleg csak látszólag könnyed és hülye, valahol legbelül azonban ez a „fejjel-a-falnak” mentalitás innen ered. Ebből következik, hogy nem is tud megszabadulni a végzetétől – arra van predesztinálva, hogy egész életében rárobbanjon a rossz fiúkra, vagy rossz lányokra… izé lényekre… Túl nagy az igazságérzete, és mindenbe beleüti az orrát. Szóval káosz jár a nyomában, és persze sok-sok fejvadász.
Mysterious Universe-n kívül? Hááát, nagyon sokszor voltam szemét a főszereplőimmel. De akinek elsősorban más véget kívánok, az David Whist, A beavatás szertartásának főszereplője. Aki olvasta a könyvet, az tudja, miért. Az az ironikus, hogy megtehetném, mert a Metropolis Media vezetője (a Galaktika adta ki a könyvet tíz éve kb.) nemrégen még biztatott is, hogy írjam át a regény végét. De nem lehet, átkozottul nem lehet megváltoztatni egy ember sorsát… még az írójának sem.

DH: Melyik nem általad teremtett karakterről írnál szívesen?
AS: Nincs ilyen. Köszönöm szépen, megvannak a magam hősei, gonoszai, szörnyetegei, szerencsés és szerencsétlen, boldog és tragikus alakjai. Ahogyan a múltban és a jelenben, aképpen a jövőben is. Éppen elég munka őket romlásba döntenem…

DH: Amikor éppen egy történetet írsz, mi a napi rutinod? Hogy illeszted az írást az életedbe?
AS: Az írás az életem (olvasom, hogy Fonyódi kolléga is ezt mondta). Ha éppen nem írok, akkor a sztori vagy a karakterek kerekednek ki a fejemben. Reggeli közben, túrázás közben, mosogatás közben, baráti borozás közben, társasjáték közben, mozizás közben… folytassam?

DH: Melyik három könyvet tudnád kiemelni az utóbbi pár évből, ami nagyon tetszett és hatással volt rád?
AS: Nagyon sok könyvet élveztem és tetszett, de ez a „hű basszus, ilyet én is…” ez inkább régebbre jellemző, nem tudom miért. Talán harminc megjelent könyv után, amikor az ember fejében még harminc van legalább, nagyon nehéz manapság már ilyenre ráakadni. Vagy lehet, hogy a kor teszi: fiatalon könnyebben bírt rajongani az ember különféle dolgokért. Mert régebbről vannak ilyen regények: Bogdán Istvántól az Őfelsége magánnyomozója olyan hatással volt rám több mint harminc éve, hogy most megírtam a nyomában a Meseőrséges sztorit. A Száz év magány is folyamatosan dolgozik bennem, és a magam története is megvan, ami megérdemelne egy hasonló kidolgozottságot és aurát. Azt pedig el szoktam mondani, hogy F. Tóth Benedek barátom Mellékhatás című kötetét olvasva kaptam kedvet A láthatatlan város megírásához. Mondjuk ez nem is volt olyan régen, csupán tíz éve.

DH: Melyik az a három könyv az utóbbi pár évből, ami csalódást okozott, vagy végig sem tudtál olvasni?
AS: Na, ez viszont fordítva változott az elmúlt években. Régen mindent végigolvastam, ma már annyira kevés az időm, hogy ami nem tetszik vagy rossznak ítélem meg, azt félbehagyom. Az egyik ilyen félbehagyott könyv Neal Gaiman és Michael Reaves Köztesvilág című regénye volt. Vékonyka kis könyv, de a feléig bírtam. Pedig Gaimant szeretem, de ez… khm méltatlan hozzá. Az ismertebbek közül a Da Vinci-kódot tudom említeni, amit letettem viszonylag gyorsan, mert borzasztó volt a stílusa. Más miatt ugyan, de mellettük még Bartók Imre A patkány éve című könyve áll félbehagyva a polcon, ami egyszerűen nem működik, ha sci-fiként olvasod. A kedvesemmel néha elvitatkozunk rajta, mert szerintem a szépirodalmi olvasat sem működik. Fura dolgok ezek…

DH: Mi a terved a jövő évre?
AS: Sok minden. Sok filmterven dolgoztam idén, remélem lesz, amelyik beérik. Van közte sci-fi kisjátékfilm, romantikus nagyjátékfilm, thriller, horror, de krimi-sorozat vagy éppen akció-sorozat is.
Emellett szeretném folytatni a Kincsem című regényt. Illetve szigorúan véve nem is folytatás lesz, hanem ugyanabban a korban játszódó történet, melynek főszereplői mellékszereplők voltak a Kincsem-ben. Konkrétan Festetics Tasziló romantikus szerelmi története lesz a korabeli, 1870-es évek változó európai viszonyai között. Emellett jó lenne befejezni a következő Mysterious Universe regényt, a Négykezes plazmára és energiavetőre című York Ketchikan-sztorit. Ez 400 ezer leütésnél félkészen áll vagy két éve. Ebben még javában dúl a gilleth-mutáns háború… szóval kronológiailag ez lenne a legeslegelső York-történet. És hát a Tóth Berceles, Meseőrséges világhoz is írnék egy új krimit, amely egyelőre a Bercel és a királygyilkosok munkacímen fut – a fejemben. És még sorolhatnám… A láthatatlan város második kötete is csak arra vár, hogy mély lélegzetet véve beleugorjak.

DH: Milyen kérdésre válaszolnál szívesen, amit még nem tettek fel neked interjún?
AS: Legyél kreatív, találd ki! 🙂

Ezt megkaptam; köszönöm szépen, hogy a rendelkezésemre álltál!

További interjúk:
A MU szerzői 11. – Interjú Harrison Fawcett-tel
A MU szerzői 10. – Interjú Böszörményi Gyulával
A MU szerzői 9. – Interjú Dwayne Hudsonnal
A MU szerzői 8. – Interjú I. M. Broddal
A MU szerzői 7. – Interjú Alex Gloverrel
A MU szerzői 6. – Interjú S. Ladislaw Cornelius-szal
A MU szerzői 5. – Interjú Andrew Fiddlerrel
A MU szerzői 4. – Interjú Mickey Longgal
A MU szerzői 3. – Interjú Gábriel B. Cobblerrel
A MU szerzői 2. – Interjú F. Tóth Benedekkel
A MU szerzői 1. – Interjú Patrick J. Morrisonnal

Ismét a boltokban Az Excalibur keresése I.

Napvilágot látott Anthony Sheenardtól Az Excalibur keresése I. – A Fekete Sárkány Testvériség ismét! York Ketchikan legnagyobb szabású kalandja először 2000-ben jelent meg a Cherubion kiadónál. Most a Tuan kiadó jóvoltából a szöveg javított kiadása ismét kapható.

Ajánló:

Egy ismeretlen hatalom tizenkétmillió kínait telepített át a 24. század végén egyetlen éjszaka alatt a Földtől több mint hatvan fényévnyire, a Nagy Medve hét csillaga közül az egyikhez. A telepesek nem egy bolygóra érkeztek meg, hanem egy vonósugarakkal összekapcsolt és lakhatóvá tett aszteroidamezőbe. Az lett a feladatuk, hogy őrizzék a titokzatos “égi kaput”, s ennek érdekében visszatértek őseik hitéhez, Konfuciusz szabályaihoz, Buddha tanításaihoz, és felélesztették a taoista mágikus metódusokat is.

Ám hatszáz év elteltével, a harmadik évezred utolsó éveiben az “égi kapu” – akármi is legyen az – veszélybe kerül. Ennek egy oka van: erre téved az időközben műkincskereskedőből kalóznak állt York Ketchikan, és szerelmes lesz egy gyönyörű nőbe, aki a Jádevirág nevet viseli. Így aztán a Tízezer Szikla Menedékének lakói hirtelen egy hatalmas háború kellős közepében találják magukat, amelyben nem csak különböző fajokkal, hanem saját démonaikkal és szellemeikkel is meg kell vívniuk. Ehhez pedig a felmérhetetlen erejű, csapásmérő fegyverek és csillagrombolók mellett ősi ereklyékre is szükség van…

Anthony Sheenard az ősi kínai és kelta kultúrát megidéző, évezredeken átívelő regénye mesterien ötvözi a misztikumot a science-fictionnel, és a tőle megszokott, humoros és kalandos módon vezeti be az olvasót egy olyan világba, ahol a szupercivilizációktól ellesett technika és a mágia lényegében megkülönböztethetetlen egymástól. A Mysterious Universe világának e nagyszabású regénye jó néhány lépéssel közelebb visz az emberiség végzetének megfejtéséhez.

Megvásárolható a Tuan kiadó honlapján.

Anthony Sheenard: A holtak galaxisa – részlet

A Tuan kiadó gondozásában megjelent Anthony Sheenard A holtak galaxisa című Mysterious Universe-kötete. York Ketchikan soron következő kalandja a Doolhofi Istencsászárságtól egészen a Tejútrendszeren túl vezet egy különleges régészeti felfedezés nyomában. Alább egy részletet közlünk a regényből.

Amikor York Ketchikan körül régi barátok tűnnek fel, rendszerint hamar feje tetejére áll a világ, de legalábbis pár bolygó biztosan. A holtak galaxisa című regényben a Nagy Magellán-felhőből érkezik egy szupercelluláris-hívás, amelyben gyerekkori túsztársa arra kéri, hogy nézzen utána egy több ezer éves, eltűnt madárszobornak a műkincs-kereskedelem feketepiacán. Mire Ketchikan megtalálja a szobrot, a barátjának nyoma vész. Kisvártatva megtámadják őt is, majd kiderül, hogy halálos beteg lett, és pár napja van csupán hátra az életből, amit egyre sűrűsödő emlékezet-kihagyások tarkítanak.
Mivel azonban a betegség és a szobor között összefüggés lelhető fel, Ketchikan újult erővel és némi császári támogatással indul kideríteni, hogy miféle fertőzés gyűrte le és milyen erők működnek a háttérben. Végül rá kell jönnie, hogy a brutálisan kegyetlen gilleth-mutáns háborúban átélt két évtized óvodai játék volt csupán ahhoz az összecsapáshoz képest, amibe a madárszobor miatt belecsöppent.

York Ketchikan most a megszokottnál kicsit komorabb történetben villantja meg elszántságát és kitartását, amely keresztülvezeti a galaxison, sőt túlviszi annak határain…

Anthony Sheenard hatszoros Zsoldos Péter-díjas szerző, akit 2007-ben az Európai SF Társaság a legjobb európai science-fiction szerzőnek választott. Új regénye lapjain a már jól ismert kalandor, York Ketchikan történetét fűzi tovább, hogy még közelebb kerüljünk a harmadik évezred sorsfordító, végső napjaihoz.

>>> A kötet 35% kedvezménnyel megrendelhető a Tuan webshopból!

5.

A párbaj

 1.

 Ahhoz, hogy reggel ötre ott legyek, és természetesen, hogy párbajhoz illő öltözéket vegyek magamra, fel kellett kelnem éjfél után két órával. Nora épp a másik oldalára fordult, amikor elindultam. Adtam neki egy csókot, mire ő félálomban kedveskedve fejbe ütött, azt hiszem, meg akart simogatni, csak aztán elaludt a mozdulat közben.

De lehet, hogy tévedek, és haragudott rám, amiért kockára teszem az életemet holmi hülye leckéztetésért.

Két párbajsegédem az űrreptéren várt rám. A néptelen bárban ücsörögtek és reggeli szíverősítőjüket iszogatták. Mindkettőjüket a Romlás szigetéből, Garry bárjából ismertem, együtt szoktuk mulatni az időt. Dan Holding csempész volt, szőke és mindig bőrkabátban, bőrnadrágban, bőringben járt; Ian Langson pedig riporter, és több zselét kent a hajára, mint amennyit tenyérnyi ezüst övcsatja nyomott. Jó fiúk voltak és összeillettek, Dan sokszor megdumálta Iannal, hogy mit hoztak ő és társai a Doolhofra, Ian pedig utána nyomozott a dolgoknak, és aztán együtt ittak a végkimerülésig vagy az első mutáns bombázóig, akire aztán egymással versenyezve ráhajtottak.

– Meleg lesz – mondtam a bárban Dannak, amint megpillantottam fekete szerelésében. – Rád fog égni a ruha.

Tovább olvasom ezt a bejegyzést »

E-könyv megjelenés – Gin Bowman regények

A Mysterious Universe sorozat újabb kötetei jelentek meg e-könyv formátumban, méghozzá Anthony Sheenard két, a Novus Ordo Seclorum korában játszódó regénye, a Sötétség előtt valamint az Árnyak ébredése.  A két kötet az SFportal E-Book gondozásában, kedvezményes árú csomagban érhető el!

Tovább olvasom ezt a bejegyzést »

HAMAROSAN!!!
Megjelent