A MU szerzői 9. – Interjú Dwayne Hudsonnal

Dwayne Hudson – Valyon Tamás

Dave Howard interjúsorozatának nagyobb lélegzetvételű darabja következik: a Mysterious Universe nagy világ, ámbár, úgy néz ki, hogy Dwayne Hudsonnak, aka Valyon Tamásnak sohasem lehet elég nagy. Minden alkalmat megragad, hogy tágítsa az univerzum határait. És ez nem is lenne baj, sőt, egy jó dolog. Ám minden bizonnyal ráférne egy jóérzésű szerkesztő, aki a válaszait megnyirbálná, terjedelmi okokra hivatkozva. Ez a kérdezz-felelek viszont megengedi, hogy addig beszéljen, amíg a tárhely tart. Még szerencse, hogy neki is kell levegőt vennie néha, elfáradnak az ujjai. Szóval, ismerjétek meg Valyon Tamást, akinek, ha a kvantummechanika törvényei igazak, még rengeteg novellája, regénye fog megjelenni ebben az univerzumban. És az összes többiben… és még létre is kell hoznia ezen felül pár létsíkot, mert… na jól van, mindjárt megértitek!

DH: Pár rövid mondatban magadról azoknak, akik még nem ismernek:
VT: Hogy mindig ezzel kell kezdeni, pedig ezt a részét szeretem a legkevésbé. /törölt mosolykarakter; a szerk./ Írjak magamról. /itt hosszabban ecsetelte a világ fájdalmait, töröltem; a szerk./ Na jó, egye fene. Valamikor réges-régen születtem, úgy harminckét évvel ezelőtt, pont péntek 13-án. A családnak szerencsés nap volt, a világ többi része meg még nem döntötte el.
A polgári nevem Valyon Tamás, de szerintem sokkal-sokkal kevesebben vannak azok, akik ezen a néven neveznek. Valahogy az ismerőseim és barátaim nagy hányada a Dzséjt névnél maradt, amit anno oviban találtam ki a játszótéren, amikor sztárvárszosat vagy sztártrekeset játszottunk (már akkor sem szerettem más karakterekkel foglalkozni, bár egy ideig csak azért is én voltam Kőjk kapitány). Aztán elkezdtem nicknévként használni fórumokon, majd az SFportalnál és a PC Gurunál is eme név alatt publikáltam, és így végül rajtam ragadt.
Dolgoztam már vagyonőrként, diszpécserként, portásként / ne haragudj, elsőre prostit olvastam; a szerk./, belekóstoltam a játékfejlesztésbe is, mostanában pedig újságírással keresem a kenyerem. Na meg persze néhanapján összedobok egy-egy novellát, olykor még regényt is, bár utóbbit sajnos még nem olvashattatok tőlem, de higgyétek el, nem rajtam múlik.

DH: Min dolgozol, mit írsz most, és hogy jellemeznéd csupán három szóban (ha nagyon el akarod mondani, lehet több is)?
VT: Jelenleg két regényen dolgozom, az egyik egy önálló űropera lesz, a másik pedig egy Mysterious Universe regény. Utóbbi A júdás császár hagyatéka folytatása, s bár még az sem jelent meg, nemrég noszogatni kezdtek, hogy írjam meg a második részét. Hogy három szóban hogyan jellemezném ezeket? Bitang jó történetek!

DH: Melyik általad teremtett karakternek kívánnál szebb életet és miért / MU-n kívül is lehet /?
VT: Jó kérdés… Hm… MU-n kívül talán az Északi fény című novellám főhősének kívánnék jobb életet, elvégre ő a környezetért harcolt, erre a Föld megmentésében pénzt látó oligarchák terroristává tették, csak mert nem egyezett a véleményük a módszerről. Ő egy jó ember, aki tényleg az egész életét azért adta, hogy jövőt biztosítson az emberiségnek, erre eléggé kibabráltam vele.
MU-n belül pedig A júdás császár hagyatéka egyik negatív szereplőjének, Chayyának kívánnék jobb életet, vagy legalább egy kevésbé szadista írót. Róla most még azért bővebben nem írhatok, nehogy már lelőjem a poént, de annyit azért elmondhatok, hogy a kedvenc karakterem a könyvben, imádtam írni, de szegénynek tényleg borzalmas életet adtam. És bár negatív karakter, Chayya sem rossz ember, csak bármi áron ki akar mászni abból a kulimászból, amibe belelöktem. Jobb életet érdemelne, na, csak pechére egy gonosz író álmodta meg.

Dwayne Hudson és Dave Howard

DH: Melyik nem általad teremtett karakterről írnál szívesen / MU-n kívül is lehet /?
VT: Senkiről. /és erről írt 1400 karaktert; a szerk./ Nagyobb volumenben semmiképpen, legfeljebb addig mennék el, hogy kisebb mellékszerepet vagy cameoszerepet kap. Teszem azt, ha írnék egy, a Dominátus végnapjaiban játszódó művet, abban lehet, hogy Brett Shaw feltűnne egy pillanatra, vagy kisebb szerepet kapna az apja, esetleg megjelenne IV. von Anstetten egy hologramon.
Alapvetően nem szeretek mások által teremtett karakterekkel dolgozni, mert ha nem tudok rájuk érezni, akkor azzal csak a karakternek ártok. Plusz egy jól megírt, komplex szereplőről sokan sokfélét gondolhatnak. Egy megkérdőjelezhető tettet én tarthatok helyesnek, és elvihetem a figurát egy hősies irányba, miközben mások szörnyeteget látnak benne. És ha az utóbbi csoportba tartozik a figura kitalálója is, akkor jön ám a nemulass.
Szóval számomra túl sok a macera mások karaktereivel, ezért jobb szeretek a saját szereplőimmel dolgozni, és ha esetleg valamikor mégis bevonom valaki más karakterét, akkor az sem kap nagy szerepet. Persze egyelőre ettől nem kell tartanom, mert még az MU-ban is olyan korszakot választottam, amiben talán egy-két novella és egy regény van. A kolóniaháborúk kora így úgyszólván az én személyes játszóteremmé válhat.
Viszont azt elárulhatom, hogy melyik univerzumokban írnék szívesen: Dűne, Térség, Metro 2033, Vaják, Mass Effect, Star Wars, Star Trek és Alien. Egyikben-másikban van is fan-fictionom, de ma már inkább csak elrettentő példaként mutatom meg őket.

DH: Amikor éppen egy történetet írsz, mi a napi rutinod? Hogy illeszted az írást az életedbe?
VT: Hadd válaszoljak a második kérdésre először: az életem az írás. Sokszor mondják rám, hogy grafomán vagyok, amiben talán van is valami, mert tényleg minden nap írok. Persze az igazsághoz hozzátartozik az, amit fent már említettem, vagyishogy online újságírással foglalkozom, napi szinten írok híreket a PC Guru Online-ra, heti egy-két cikkem is megjelenik ott vagy másutt. Szóval, mint látható, a munkám egyben a hobbim, úgyhogy az írás teljes mértékben része a mindennapi életemnek, a napi rutinomnak.
Ami a történetek írását illeti, na, az a problémásabb része. Sajnos az újságírás elég sok időt és, mondjuk így, írói energiát elszív. Eleve nincs igazán napi rutin, mert hol délelőtt, hol délután, hol egész nap híreket írok. Semmi fix… Sosem volt, amikor nem ezt csináltam, akkor sem volt olyan munkám, ami lehetővé tette volna bármiféle rutin kialakulását.
Szóval a fenti változatos menetrendbe iktatom be a cikkírást, plusz a többi projektemet (ezek szintén kapcsolódnak az íráshoz), és ennek a sornak a végén jön valahol a történetírás. Azonban mire ide eljutok, az már elég ad hoc megy, főleg az aktuális kedvemtől függ, hogy nekiállok-e valaminek. Mostanában próbálom hétvégén a regényeket tovább vinni, vagy novellát írni, de néha erre is nehéz rávenni magamat. Muszájból meg ugye nem lehet jó történetet fabrikálni.

DH: Melyik három könyvet tudnád kiemelni az utóbbi pár évből, ami nagyon tetszett és hatással volt rád?
VT: Akkor kezdésnek csalnék, mert a Térséget nevezném meg, ami ugye hat könyv, Amerikában decemberben jön a hetedik rész. Sok jót el tudok róla mondani, de igazán az fog meg benne, hogy minden könyv más. Az űropera köntös az azonos, de azon túl mindig más zsánert követ az írópáros. Az első egy krimi-horror, a második egy háborús-thriller, de van poszt-apokaliptikus és űrwestern irányvonal is.
A második (igen, második, nem nyolcadik) A marsi. Ez két okból hatott rám. Az egyik, hogy sikerült a fizikát, a matematikát, a kémiát és a biológiát számomra is élvezhetően tálalni. Ha anno Mark Watney lett volna a fizika, kémia vagy matektanárom, talán nem bukdácsoltam volna ezekből a tantárgyakból. A másik ok pedig az, hogy vidám, pozitív történet. Én imádom a happy endet, a színes-szagos történeteket, amikor nem kell azon aggódnom, hogy a kedvenc szereplőm talán meg sem éri a végét. Viszont herótom van attól a sok sötétségtől, ami mostanában mindenhonnan árad (és most csak a sötét történetekre, nem a sötét emberekre gondolok, bár őket sem szívlelem jobban…).
A harmadik regény pedig Az éhezők viadala záró epizódja, A kiválasztott (nem röhög!). Bár a fentiekkel ez szöges ellentétben áll, mert pont azzal hatott rám, hogy nem happy end a vége, sőt az egész történet eléggé komor. Az első két könyvet csak jó volt olvasni, de a harmadik rész végére teremtettek egy olyan helyzetet, amibe nagyon bele tudtam élni magam, és mivel ez a helyzet tragédiába torkollott (nem akarok spoilerezni, hátha van még valaki, aki nem ismeri a végét), hát hogy mondjam… Néhány napig élni sem volt sok kedvem.

DH: Melyik az a három könyv az utóbbi pár évből, ami csalódást okozott, vagy végig sem tudtál olvasni?
VT: Erre kapásból tudom a választ: A trónok harca. Háromszor álltam neki, kétszer még azelőtt, hogy elkezdtem volna a sorozatot nézni (azt úgy másfél, két éve kezdtem el), de sosem jutottam tovább pár fejezetnél. Rettenetesen untam. Ez azért érdekes, mert a sorozat viszont tetszik. Lehet fel kéne szívnom magamat és átvergődni… mit tudom én… a könyv első felén, de három próbálkozás már pont kettővel több, mint amennyit más könyveknek adni szoktam.
Bár nem pár éve, hanem úgy húsz éve olvastam, de könyvek terén az egyik legnagyobb csalódás volt számomra az Őslénypark (avagy Jurassic Park) folytatása, a Szörnyek szigete (avagy Az elveszett világ). Szeretem a Jurassic Park filmet (nyolc évesen láttam először és dínók vannak benne, naná, hogy imádtam), anno annak hatására olvastam el az Őslényparkot, ami szintén nagyon tetszett, máig az egyik kedvenc könyvem. Szóval epekedve vártam a folytatást filmen és könyvben egyaránt. A mozit imádtam, mi az hogy! De a könyv… Uh… Rém unalmas, rém zavaros, rémes. Pár évvel később Michael Crichton az egyik DVD extrán azt mondta, az első könyvnek csak az előkészületei tartottak nyolc évig, míg a folytatással mindössze nyolc hónapot foglalkozott. Látszik is a Szörnyek szigetén.
Harmadik könyvnek pedig a Metro 2034-et mondanám. Imádtam a Metro 2033-at, de a folytatását a mai napig nem fejeztem be. Lehet éppen rossz hangulatban találtam rá, vagy nem tudom, de unalmasnak, vontatottnak találtam, és valahogy a hangulata is nagyon másmilyen volt. A 2033-ban térképen lestem Artyom útját, érdekelt, mi vár rá a következő állomáson, de Hunter és Homérosz története nem tudott megragadni.

DH: Mi a terved a jövő évre?
VT: Kialszom magamat. Na jó, vicc volt, olyat majd nyugdíjasként csinálok, vagy akkor sem. Terveim között szerepel természetesen a második MU regényem befejezése. Most már kíváncsi vagyok, hogy mi lesz előbb: A júdás császár megjelenése, vagy a folytatás befejezése. Emellett persze a saját regényemet is be szeretném fejezni, illetve tervben van egy, a young adult könyvekhez közelebb álló sztori is. Aztán majd meglátjuk, mi jön össze. Tulajdonképpen nem vagyok az az előre tervező típus, inkább lesem a lehetőségeket, és lecsapok rájuk, ha elém sodródnak. És azt kell mondjam, csuda jó dolgokban vettem eddig részt ennek hála.

DH: Milyen kérdésre válaszolnál szívesen, amit még nem tettek fel neked interjún?
VT: Például ez a kérdés. Ezt még sosem kérdezték meg tőlem, úgyhogy erre szavazok. Vagy ez most már nem ér? 😀

Köszönöm szépen! Nincs valakinél egy online letölthető cataflam?

További interjúk:
A MU szerzői 1. – Interjú Patrick J. Morrisonnal

A MU szerzői 8. – Interjú I. M. Broddal

Szalai-Kocsis Tamás – I. M. Brod

A Mysterious Universe nagy világ, amelynek íróival Dave Howard elbeszélget. Nyolcadjára I. M. Broddal, azaz Szalai-Kocsis Tamással, aki sokak nagy kedvence. És itt általában a „nagy”-ot külön kell hangsúlyozni, mert termetével mindenki fölé magasodik, megjelenésével pedig uralja a galaxist. Ám ő szerényen visszahúzódik, ujjaival időhurkot rajzol, majd magánnyomozóját szenvedni küldi. A méltán népszerű Tüske a köröm alatt című regényével máig felejthetetlen szerzője a sorozatnak. Croll-házassági tanácsadó, a magánnyomozók huszonharmadik századi védőszentje, és az időutazás tagadóinak nagy szakértője.

DH: Pár rövid mondatban magadról azoknak, akik még nem ismernek:
IMB: Nyugdíjas, visszavonult MU-szerző vagyok, a nagyszerű Dave Howard egykori pályatársa (akiben sokkal több elhivatottság van, mint bennem bármikor is az SF irodalmi kalandozásaim során), sőt, mondhatni, egykoron együtt kezdtük az irodalmi pályát, csak én már azelőtt kiszálltam, mielőtt Howard mester első regénye megjelent volna.
Eredetileg művelődésszervező és bölcsész vagyok, csak némi pályatévesztés miatt húsz éve az IT- és információbiztonság területén dolgozom. Nem vagyok hacker (nekem van csajom!), sőt, amikor Fonyódi Tibor egyik TV sorozatában rólam mintázott egy hackert, és poénból elhívott a forgatásra, hogy én is játsszam el a karaktert a sorozatban – nem feleltem meg a szereplőválogatáson!

DH: Min dolgozol, mit írsz most, és hogy jellemeznéd csupán három szóban (ha nagyon el akarod mondani, lehet több is)?
IMB: Nem beszélhetek róla. (ez három).
Bővebben: információbiztonsági tanácsadóként és szakértőként dolgozom. Az írástól nem szakadtam el, csodálatos sérülékenységvizsgálati riportokat írok, állítom, hogy messze túlszárnyalják Szélesi bármely alkotását (szerintem többen is olvassák őket 🙂 ).

DH: Melyik általad teremtett karakternek kívánnál szebb életet és miért?
IMB: Természetesen a zseniális Ross Quinlan lenne érdemes szebb életre, hiszen az írásaimban ő egy nagyon szomorú és magányos ember. A sorozatban Quinlan egy alkoholista privát hekus – és mennyivel szebb lenne, ha például kutató lenne, aki feltalál egy döntési fák tanulására szolgáló algoritmust, amelyet aztán a mesterséges intelligencia-kutatásokban és gépi tanulási rendszerekben használnának fel?

DH: Melyik nem általad teremtett karakterről írnál szívesen / MU-n kívül is lehet /?
IMB: Miyazaki Jun-ról szívesen írnék, lélektani és poszthumán döntési termelési regényt.

DH: Amikor éppen egy történetet írsz, mi a napi rutinod? Hogy illeszted az írást az életedbe?
IMB: Minden nap írok, a napi rutinom, hogy leülök és írok. Blogot (kiber.blog.hu), elemzéseket, riportokat, audit doksikat – szóval az írás része a mindennapjaimnak. Regényt vagy novellát már nem írok, vannak arra érdemesebb és főleg tehetségesebb emberek. Jó, vannak sokkal tehetségtelenebbek is.

DH: Melyik három könyvet tudnád kiemelni az utóbbi pár évből, ami nagyon tetszett és hatással volt rád?
IMB: Igazából sajnos majdnem kizárólag csak régebben megjelent könyveket olvasok, így bevallom, MU-t sem olvasok. De amit soha nem tudok megunni, a teljes W.E.B. Griffin és Feist életmű. Ezeket évente legalább egyszer, de inkább kétszer végigolvasom.

DH: Melyik az a három könyv az utóbbi pár évből, ami csalódást okozott, vagy végig sem tudtál olvasni?
IMB: Bármely Markovics Botond alkotás.

DH: Mi a terved a jövő évre?
IMB: Végigolvasni a teljes W.E.B. Griffin és Feist életművet. Elolvasni Szélesi népmesei urban fantasy regényét, meg a Sztálint. És elmenni egy MU találkozóra, abban az esetben, ha lesz.

DH: Milyen kérdésre válaszolnál szívesen, amit még nem tettek fel neked interjún?
IMB: Hogy „Milyen kérdésre válaszolnál szívesen, amit még nem tettek fel neked interjún?”

Köszönöm szépen! A mielőbbi MU találkozóra!

A MU szerzői 7. – Interjú Alex Gloverrel

Királyházi Csaba – Alex Glover

A Mysterious Universe nagy világ, és íme Dave Howard interjúsorozatának hetedik részében Alex Glover, aki Az oligarcha vérvonala című antológia bevezető novelláját írta. Becsületes nevén Királyházi Csaba. Eva gyermekei írásában fegyverrendszerek egymással beszélgető mesterséges intelligenciáival foglalkozott, és talán ha ideje engedi, még foglalkozni is fog hasonlóan szórakoztató novellák, regények formájában!

DH: Pár rövid mondatban magadról azoknak, akik még nem ismernek:
AG: Királyház Csaba vagyok, jelenleg számítógépes játékfejlesztéssel azon belül is Virtuális Valóságra épülő alkalmazások fejlesztésével foglalkozom. Nagyon szeretem az időmet írással, történetek kitalálásával tölteni, de sajnos mostanában egyre kevésbé van erre lehetőségem. Éppen ezért igyekszem a munkámban kamatoztatni a fantáziavilágban való jártasságom és amennyit csak lehet beleépíteni a közreműködésemmel készülő játékprogramokba. Ügyfeleim elégedettsége bizonyíték számomra, hogy nem hiába próbálkozom.

DH: Min dolgozol, mit írsz most, és hogy jellemeznéd csupán három szóban (ha nagyon el akarod mondani, lehet több is)?
AG: Mostanában GDD-ket (Game Design Document – Játékfejlesztői tervezet) írok, amik ugyan jóval szárazabbak a regényeknél, novelláknál, de épp annyira sok előkészületi munkát igényel, hiszen a fejlesztők ez alapján készítik el a játékot. Roppant részletesnek és igényesen kidolgozottnak kell lennie, különben nem lesz egységes a végeredmény. Rengeteg képzelőerő kell hozzá, hogy működés előtt ki tudjak találni minden apró részletet.

DH: Melyik általad teremtett karakternek kívánnál szebb életet és miért / MU-n kívül is lehet /?
AG: Mindegyiknek… Nem szeretnék spoilerezni, de aki ismeri az írásaimat tudja, hogy a karaktereim nem nagyon számíthatnak boldog nyugdíjas évekre.

DH: Melyik nem általad teremtett karakterről írnál szívesen?
AG: Imádnék egy York Ketchikan történetet megírni, de egyben félnék is tőle, hiszen nagyon magas elvárásoknak kellene megfelelni.

DH: Amikor éppen egy történetet írsz, mi a napi rutinod? Hogy illeszted az írást az életedbe?
AG: Írni csak úgy tudok, ha elmenekülök a hétköznapi teendők elöl, így szinte mindig elutazom valami csendes vidéki helyre, ahol megírom az előre kidolgozott vázlatot. Sajnos nem sűrűn van erre lehetőségem, ezért is olyan szegényes az írói életművem (egyelőre).

DH: Melyik három könyvet tudnád kiemelni az utóbbi pár évből, ami nagyon tetszett és hatással volt rád?
AG: John Scalzi (Vének Háborúja) írásait nagyon kedvelem mostanában és hasonlóan nagy hatással volt rám a Ready Player One Ernest Cline-tól. Nemrég újraolvastam Douglas Adams teljes útikalauz sorozatát, ami nagyon nagy kedvencem, és bár kicsit csalás, de mivel tényleg mostanában volt, fogjuk rá, hogy idepasszol.

DH: Melyik az a három könyv az utóbbi pár évből, ami csalódást okozott, vagy végig sem tudtál olvasni?
AG: Nagyon alaposan válogatom meg a könyveket, amikbe belekezdek, mivel rettentő kevés időm van olvasni, így mondhatom, hogy nem volt ilyen.

DH: Mi a terved a jövő évre?
AG: Dolgozni fogok a játékiparban, rengeteget, és ha lesz időm és lehetőségem, talán újra megjelenhet egy-egy novellám valahol. A nagyobb lélegzetvételű művek sajnos még váratnak magukra.

DH: Milyen kérdésre válaszolnál szívesen, amit még nem tettek fel neked interjún?
AG: „Hova utaljuk a szereplésért ígért egymillió dollárt?”

Köszönöm szépen! 

A MU szerzői 6. – Interjú S. Ladislaw Cornelius-szal

Szőcs László – S. Ladislaw Cornelius

A Mysterious Universe nagy világ, Dave Howard pedig töretlen lelkesedéssel intejúvolta végig íróit. Következő “áldozata” S. Ladislaw Cornelius volt.
S. Ladislaw Cornelius, avagy Szőts László, aki A Katedrális Őrzői című antológiában nem hagyta, hogy sérüljön az idővonal. Szeret sárkányokkal játszani, sci-fit olvasni, urban fantasyt írni, mindeközben pedig elmondani nekünk azt, amit a világról gondol. Illetve magas és szemüveges. Mindemellett gitár-virtuóz, bár ez amúgy az interjúból nem derül ki.

DH: Pár rövid mondatban magadról azoknak, akik még nem ismernek:
SLC: ‘72-ben születtem egy vidéki kisvárosban, több kitérő után most ugyanott élek a családommal. Műszaki pályát választottam, de tucatnyi munkahellyel a hátam mögött rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem minden más területről is. A sci-fi szeretetét már az olvasás tanulásával magamba szívtam, a mai napig ez az egyik kedvenc zsánerem. Manapság a család és a munka foglalja le minden időmet és energiámat, így sajnos az olvasás és alkotás nagyon háttérbe szorult.

DH: Min dolgozol, mit írsz most, és hogy jellemeznéd csupán három szóban? 
SLC: MAGYAR; URBAN; FANTASY

DH: Melyik általad teremtett karakternek kívánnál szebb életet és miért?
SLC: Egyiknek sem. Mindenki pontosan a helyén van, saját tettei következményeként jutott oda, és azt kapja, amit érdemel.

DH: Melyik nem általad teremtett karakterről írnál szívesen?
SLC: Sok ilyen van. Obi-Wan Kenobi és Yoda nézeteltéréseiről ugyanolyan szívesen írnék, mint William Suger kalandjairól, vagy a Kerwin-család az idő végtelen kútjában tett, de soha el nem mesélt történeteiről.

DH: Amikor éppen egy történetet írsz, mi a napi rutinod? Hogy illeszted az írást az életedbe?
SLC: Sajnos nincs ilyen rutinom, csak annyit jelenthetek ki biztosan, hogy délután-este írok, amikor van pár perc időm, de néha úgy, hogy közben a kisfiam az ölemben ülve játszik…

DH: Melyik három regényt tudnád kiemelni az utóbbi pár évből, ami nagyon tetszett és hatással volt rád?
SLC: Mostanában mindenki sorozatokat ír, úgyhogy maradnék ennél én is. Zsáneren belül a Térség-sorozat első három kötete nagyon tetszett, de szeretem Pratchett-től a Korongvilág sorozat magyarul megjelent köteteit, és például Jo Nesbø-től a Harry Hole sorozatot. De annyi jó regényt olvastam az utóbbi pár évben, hogy nehéz lenne felsorolni akárcsak egy részét is.

DH: Melyik az a három könyv az utóbbi pár évből, ami csalódást okozott, vagy végig sem tudtál olvasni?
SLC: Tom Harpertől olvastam pár jó regényt, de például a Holtak titkai annyira érdektelennek bizonyult számomra, hogy félbe is hagytam. Nagy csalódás volt még a Térség-sorozat utolsó két kötete, annyira vontatottnak és túlírtnak éreztem, hogy alig bírtam végigolvasni őket, de ugyanígy jártam a Trónok harcával is.

DH: Mi a terved a jövő évre?
SLC: Elsősorban nevelem a gyerekemet, talán sikerül új szakmát is tanulnom, kellene egy családi házat vennünk… Az írás sajnos nagyon hátul van a sorban. Ha sikerül, össze szeretném rakni azt a Magyarországon játszódó fantasy regényt, amin már egy ideje dolgozok.

DH: Milyen kérdésre válaszolnál szívesen, amit még nem tettek fel neked interjún?
SLC: Nem kérdezték soha például, hogy mi az írásaim célja, mert szívesen elmondtam volna, hogy nem csak szórakoztatásból írok, hanem igyekszem mindazt beleszőni a műveimbe, amit életem során tapasztaltam, amit megtanultam az életről és a világ működéséről. Igyekszem olyan gondolatokat beleszőni a műveimbe, ami kicsit talán elgondolkoztatja az olvasót.

Köszönöm szépen!

További interjúk:
A MU szerzői 5. – Interjú Andrew Fiddlerrel
A MU szerzői 4. – Interjú Mickey Longgal
A MU szerzői 3. – Interjú Gábriel B. Cobblerrel
A MU szerzői 2. – Interjú F. Tóth Benedekkel
A MU szerzői 1. – Interjú Patrick J. Morrisonnal

A MU szerzői 5. – Interjú Andrew Fiddlerrel

Andrew Fiddler – Hegedüs András

A Mysterious Universe nagy világ, melynek íróit interjúk során át kérdezi Dave Howard önmagukról és gondolataikról. Most Hegedüs András, az ember, az agy mögött van soron. Andrew Fiddler, aka Hegedűs András, Zsoldos Péter díjas író, aki Az oligarcha vérvonala című antológiában írt egy magánnyomozóról, aki a világ csúfságában keresi az igazságot. Ismerjétek meg, miként vall magáról!

DH: Pár rövid mondatban magadról azoknak, akik még nem ismernek:
AF: Hegedüs András vagyok, 1984-ben születtem Pécsett, most is itt élek. Néprajz-történelem szakon végeztem a Pécsi tudományegyetemen, jelenleg a PTE-BTK „Oktatásé és Társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola végzős hallgatója vagyok. Már kamaszkén elkezdtem írni, verseket, aztán fiatal felnőttként rájöttem, hogy nem vagyok költő. De néhány év szünet után újra mocorogni kezdett bennem valami és prózával folytattam, amihez úgy tűnik, nagyobb érzékem van. A zsánerirodalom területén a sci-fi áll legközelebb hozzám, de szépirodalmi műveim is vannak, főleg rövid tárcanovellák.

DH: Min dolgozol, mit írsz most, és hogy jellemeznéd csupán három szóban (ha nagyon el akarod mondani, lehet több is)?
AF: Hát, amit írnom kéne az a disszertációm, ha valaha végezni akarok ebben az életben. De viccen kívül: jelenleg több regényötlet is kavarog a fejemben, de az utóbbi időben igazából csak novellákat írtam. A MU regényemet kell lassan elővennem újra, és végre befejezni. Egyébként ez a közvetlen folytatása lesz a P-modell című kisregényemnek, ami Az oligarcha vérvonala antológiában jelent meg még 2012-ben. Hogy jellemezném pár szóban? „Filozofikus űropera” – már, ha létezik ilyen.

DH: Melyik általad teremtett karakternek kívánnál szebb életet és miért / MU-n kívül is lehet /?
AF: A fent említett kisregény (és majdani nagyregény) főszereplőjének, Gregory Harpernek. Amnéziás magánnyomozó, aki semmit nem tud a múltjáról, nincsenek igazi barátai a gitárját leszámítva, és nem tudja feldolgozni a traumát, amit szerelme elvesztése okozott. Megérdemelné, hogy kibéküljön a sorsával és önmagával. Remélem, szerencséje lesz!

DH: Melyik nem általad teremtett karakterről írnál szívesen / MU-n kívül is lehet /?
AF: Ez jó kérdés. A Dűne világában szívesen alkotnék, de ebben két dolog is megköti a kezem: az egyik a jogi problémák, a másik, hogy tisztában vagyok vele, milyen messze állok Frank Herbert géniuszától (kár, hogy a fiát ez nem zavarta, és megírta a „folytatásokat”). Viszont lehet, írok egy drámát, vagy inkább tragikomédiát a Harry Potter világára… 🙂

DH: Amikor éppen egy történetet írsz, mi a napi rutinod? Hogy illeszted az írást az életedbe?
AF: Amikor elkap az ihlet, akkor nyomom folyamatosan, ameddig csak bírom. Máskor csak piszkálgatom, újraolvasom, javítgatok a már elkészült szövegen. Ez néha sajnos kontra-produktív is lehet. És rá kéne szoktatnom magam, hogy lejegyezzem a kósza ötleteimet későbbi felhasználás céljából!

DH: Melyik három könyvet tudnád kiemelni az utóbbi pár évből, ami nagyon tetszett és hatással volt rád?
AF: 1. Aldous Huxley: Szép új világ. 
2. Zsoldos Péter: Távoli tűz (és Az utolsó kísértés – a trilógia nyitódarabját még nem olvastam)
3. Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

DH: Melyik az a három könyv az utóbbi pár évből, ami csalódást okozott, vagy végig sem tudtál olvasni?
AF: Az utóbbi évekből nem nagyon van ilyen könyv. Régebbről… talán egy-kettő volt, amit nem sikerült végigolvasni. Valami gagyi fantasy, amiben a trollok kulturált varázshasználó lényekként jelentek meg, de az egésznek nem volt se füle, se farka. Meg Fekete Gyula: Szerelmesek bolygója című regénye. Sokkal rosszabb, mint a címe sugallja…

DH: Mi a terved a jövő évre?
AF: Mindenképp meg szeretném írni legalább a MU-s regényemet, illetve a tudományos pályámon is haladnom kell. De az egy dolog, hogy én mit tervezek, az pedig egy másik, mi valósul meg belőle.

DH: Milyen kérdésre válaszolnál szívesen, amit még nem tettek fel neked interjún?
AF: Jó kérdés… Nem jut eszembe semmi.

Köszönöm szépen! És aki kíváncsi, megnézheti az alábbi videót 2012-ből, az Oligarcha vérvonala megjelenése kapcsán. Moderátor és kérdező Szélesi Sándor. Alanyok: Patrick J. Morrison és Andrew Fiddler.
https://videa.hu/…/mysterious-universe-konyvbemutato-2012.-…

További anyagok:

A MU szerzői 4. – Interjú Mickey Longgal
A MU szerzői 3. – Interjú Gábriel B. Cobblerrel
A MU szerzői 2. – Interjú F. Tóth Benedekkel
A MU szerzői 1. – Interjú Patrick J. Morrisonnal

A MU szerzői 4. – Interjú Mickey Longgal

Mickey Long

A Mysterious Universe nagy világ, melynek alkotói közül Dave Howard most Mickey Longot vette célba, és kérdezte ki.
Mickey Long, a humor és a szóviccek királya. Az oligarcha vérvonala című antológiában a Patrick J. Morrisonnal is együtt dolgozott, és önállóan is hozott egy szórakoztató alkotást, a „Robbanás Vlagyivosztok felett”-et. Ő a titkok őrzője, a névtelenek királya, akiről ha kérdeztek, az „aka” szócskáról csak az jutott eszedbe, hogy hiábavaló! Mickey Long azonban most felfedte a titkot, és megismerhetjük őt személyes valójában, aki griffekkel és sárkányokkal szárnyal!

DH: Pár rövid mondatban magadról azoknak, akik még nem ismernek:
ML: Rákosi Miklós néven láttam meg a napvilágot, még valamikor a múlt évezredben. Gyermekként mindenki talál ki világokat, történeteket, és én sem voltam kivétel. Ez a szenvedélyem engem viszont a mai napig elkísér. A históriák mozgóképként forognak lelki szemem előtt, nekem csak figyelnem és jegyzetelnem kell.
A Karcolat.hu internetes oldalán kezdtem publikálni az írásaimat, ahol majdnem hatvan feltöltött alkotásom van. Szerencsémre egy olyan csapatba botlottam bele, akik mindenben segítettek.
Azóta garázdálkodtam már a Mysterious Universe világában, egy novella erejéig irányítottam Ammerúnia hősét, Asslanthasi Aldyrt, és létrehoztam egy bohókás mesevilágot, az Arany Tölgyfalevél Tanodát, amely két részt ért meg idáig.
Cetliken, noteszekben és blokkok hátulján születnek meg a különböző történetek farkasemberekről, Darrgenor nyughatatlan lakóiról, aranyos griff hátán repülő lurkókról, vagy akár gőznyugati makaróni-westernhősökről…

DH: Min dolgozol, mit írsz most, és hogy jellemeznéd csupán három szóban (ha nagyon el akarod mondani, lehet több is)?
ML: Humoros-háborús-hírós 😀 A munkacíme egyelőre : Hogyan lopjunk kisbolygót?
Az első mondat: Zuhanás közben az űrkabinom átlépte a hangsebességet, még a szigetelés és az erőtéren át is hallottam a levegő robbanását. A Special Space Service, azaz a 3S nem sokat áldozott a meghajtásra, egyszerűen kivágták a deszant kapszulákat az űrbe, a többit elintézte a gravitáció.
Ez ugyan kettő mondat, de ezen nagystílűen át kell siklani 😉 . A sztori 2911-ben játszódik… de ne szaladjunk ennyire előre. 

DH: Melyik általad teremtett karakternek kívánnál szebb életet és miért / MU-n kívül is lehet /?
ML: Steven Markman. Ő egy steamwest/ gőznyugati kisregényem szereplője, aki még kiadás előtt áll. Hatalmas vigyoránál csak az amnéziája és a szíve nagyobb. Ez utóbbit sokan ki is használják. Habár, ha jobban belegondolok, akkor a többit is.
Ő megérdemelne egy olyan világot, ahol nem verik át, és a jó tett helyébe jót várhat, nem pedig egy acélköpenyest.

DH: Melyik nem általad teremtett karakterről írnál szívesen / MU-n kívül is lehet /?
ML: Hmm…. Jó kérdés. Paul Wittgen mindenképp dobogós helyen lenne, holtversenyben Takeshi Kovacs figurájával.

DH: Amikor éppen egy történetet írsz, mi a napi rutinod? Hogy illeszted az írást az életedbe?
ML: Folyamatosan ötletelgetek, jegyzetelgetek. Mindig van nálam notesz, vagy ha nem, akkor megteszi egy blokk hátulja vagy bármilyen cetli is. Van, amikor egy az egyben átemelem a sztoriba, de olyan is, hogy két nap múlva rájövök, teljesen ki kell hagynom.
Amikor szabadnapjaim vannak, előkapom a cetliket, sorba rendezem, és monitorra vetem. Lábon ki tudok hordani legalább két stroke-t, amikor rájövök, hogy valamerre elkevertem az ötletpapírokat.
A hagyományos – toll-papír – módon jobban forog az agyam, mintha csak a képernyőt nézem.
Szerencsére a környezetem tolerálja – vagy csak beletörődött? 😀 – ezt a grafomán dilimet.

DH: Melyik három könyvet tudnád kiemelni az utóbbi pár évből, ami nagyon tetszett és hatással volt rád?
ML: Richard Morgan Takeshi Kovacs trilógiája ( oké, ez egymagában három könyv 😀 )
Harrison Fawcett Katedrális ( ez pedig négy… 😉 )
Terry Pratchett bármelyik könyve… (ez pedig sok 😀 )

DH: Melyik az a három könyv az utóbbi pár évből, ami csalódást okozott, vagy végig sem tudtál olvasni?
ML: Richard Morgan Az acél emléke… én elhiszem, hogy ez most a divat, de akkor maradi vagyok.
Paolo Bacigalupi A felhúzhatós lány. Pedig eskü el akartam olvasni, de nem fogott meg az elején. Talán, valamikor adok neki még egy esélyt.
… igen, és ez pedig csak kettő. 😀

DH: Mi a terved a jövő évre?
ML: Remélem, hogy az Ünnepi Könyvhétre megjelenik az Arany Tölgyfa Tanoda harmadik része, illetve a gőznyugati történetem, A jó, a rossz és a csavaros címmel.

DH/ML: / azaz a szabályok értelmében az interjúalany is kérdezhet magától / Miért éppen Mickey Long? 
ML: Ez is jó kérdés. 😀 Sok helyről megkaptam már, hogy gyanúsan pornósztár csengése van a nevemnek. De itt és most töredelmesen bevallom, hogy sosem voltam az… 😀 Amikor regisztráltam majd’ tíz éve a Karcolatra, kellett egy nicknév. Az angol Mickey adta magát, aztán rájöttem, hogy ez kevés. Abban az időben hosszú, vállig érő hajam volt, Lorenzo Lamas-osan összefogva. Így adta magát a Long, Mickey Long… 😀

Köszönöm szépen! Rajongók jobbra, színészek balra el, csokit ide helybe!

További interjúk:
A MU szerzői 5. – Interjú Andrew Fiddlerrel
A MU szerzői 3. – Interjú Gábriel B. Cobblerrel
A MU szerzői 2. – Interjú F. Tóth Benedekkel
A MU szerzői 1. – Interjú Patrick J. Morrisonnal

A MU szerzői 3. – Interjú Gábriel B. Cobblerrel

A Mysterious Universe nagy világ… Dave Howard elhatározta, hogy felderíti az íróit. Harmadikként Gábriel B. Cobbler, a viking akadt a horgára. Az ember a felvidékről, aki a világ egyik legőrültebb, legkaotikusabb történtével, a Rendfenntartókkal tette le kézjegyét a MU csillagösvényére Az evolvens kalózai antológiában. Nem szokása bő lére ereszteni a mondanivalót, leírta a lényeget. Azóta kicsit megkomolyodott, és a minőségi whiskyk nagy rajongója lett. Ismerjétek meg ti is.

Dave Howard: Pár rövid mondatban magadról azoknak, akik még nem ismernek:
Gábriel B. Cobbler: Fawcett szerint egy Norvég bálnavadász vikingnek nézek ki, Sheenard szerint viszont festőnek. Ha jól megnézitek „Az evolvens kalózai” borítóját, akkor mindkét figurát én ihlettem.
Felvidékiként a MU első külföldi írója voltam, jelenleg már nem vagyok aktív. Termofizikából doktoráltam, dolgoztam sörgyárban és jelenleg a multik világában imitálom a munkát.

DH: Min dolgozol, mit írsz most, és hogy jellemeznéd csupán három szóban?
GBC: Projekt adatbázis analízis, illetve ezt a kérdezz-feleleket.

DH: Melyik általad teremtett karakternek kívánnál szebb életet és miért?
GBC: Butchernek (ha azóta le nem szerelt és nem változtatott nevet). A Gilleth-mutáns háború nem szép dolog, pláne ha önmagaddal találkozol benne (remélem, sose fut össze Yorkkal!).

DH: Melyik nem általad teremtett karakterről írnál szívesen?
GBC: Mike Bara.

DH: Amikor éppen egy történetet írsz, mi a napi rutinod? Hogy illeszted az írást az életedbe?
GBC: Kávé – kávé – kávé. Inkább beszélni szoktam, hogy meggyőzzem a főnökeimet, hogy miért nincs kész a munka, jobb esetben, hogy miért jó az úgy ahogy van. Ja, és már leszokóban vagyok a kávéról – már csak napi 3-5 eszpresszó az adagom…

DH: Melyik három könyvet tudnád kiemelni az utóbbi pár évből, ami nagyon tetszett és hatással volt rád?
GBC: S.A. Corey Expanse sorozat; Christopher Moore: Bolond; Dave Howard: Leymann-transzfer (tényleg imádtam)

DH: Melyik az a három könyv az utóbbi pár évből, ami csalódást okozott, vagy végig sem tudtál olvasni?
GBC: Szakkönyvek voltak.

DH: Mi a terved a jövő évre?
GBC: Japán whisky lepárló látogatás, fizuemelés kiharcolása, illetve új chiliszósz megalkotása. Ha az írással kapcsolatban kérded, akkor valószínűleg folytatom Sheenard kedves tanácsának megtartását és leigázom a világot.

DH: Milyen kérdésre válaszolnál szívesen, amit még nem tettek fel neked interjún?
GBC: Mit iszol?

Főúr, fizetek! Köszönöm szépen!

A MU szerzői 2. – Interjú F. Tóth Benedekkel

F. Tóth Benedek

A Mysterious Universe nagy világ, számos szerzővel, akikkel Dave Howard elhatározta, hogy mind interjút készít.
F. Tóth Benedek egy kellemes kis írással, a Nélküled a jövő című novellával örvendeztetett meg minket A Katedrális Őrzői antológiában. Ő is volt kedves, és adott választ pár ismert kérdésemre. Tömör és lényegre törő válaszai vérbeli újságíróra vallanak.

Dave Howard: Pár rövid mondatban magadról azoknak, akik még nem ismernek:
F. Tóth Benedek: F. Tóth Benedek utazó. Most éppen a Földön jár. Szétnéz kicsit, próbál emberként élni, akkor is, ha mások ebben akadályozzák, vagy ha vannak pillanatok, amikor ez nem is olyan egyszerű. Ha dolgozik, akkor többnyire tanul: tanít, ír, olvas, beszél, szerkeszt, szétszed, összerak. Ugyanezt teszi szabadidejében is. Először ír 1/3-ban magáról. Érdekes. Többé nem teszi.

DH: Min dolgozol, mit írsz most, és hogy jellemeznéd csupán három szóban (ha nagyon el akarod mondani, lehet több is)?
FTB: Regényt írok. Három szóban: rezgés, reflexió, hazatérés.

DH: Melyik általad teremtett karakternek kívánnál szebb életet és miért?
FTB: Tegyenek azért, ha szebb életre vágynak.

DH: Melyik nem általad teremtett karakterről írnál szívesen?
FTB: Más teremtményével küzdjön az, aki teremtette.

DH: Amikor éppen egy történetet írsz, mi a napi rutinod? Hogy illeszted az írást az életedbe?
FTB: Napi 500 szó az ideális. Újságíróként naponta ennek sokszorosát írom, így ha reggel nincsen 500 szavam, estére már tele van a fejem mások szavaival.

DH: Melyik három könyvet tudnád kiemelni az utóbbi pár évből, ami nagyon tetszett és hatással volt rád?
FTB: Cormac McCarthy: Az út; John Williams: Stoner; James Turner: Az angyalok háborúja

DH: Melyik az a három könyv az utóbbi pár évből, ami csalódást okozott, vagy végig sem tudtál olvasni?
FTB: A legrosszabb könyvben is van olyan mondat, ami elgondolkoztat.

DH: Mi a terved a jövő évre?
FTB: Mindig ugyanaz: tanítani, írni, olvasni, beszélni, szerkeszteni, szétszedni és összerakni. Megírni egy újabb regényt.

DH: Milyen kérdésre válaszolnál szívesen, amit még nem tettek fel neked interjún?
FTB: Honnan is tudhatnám, mire nem válaszoltam, ha a kérdést fel sem tették?

Köszönöm szépen! És sok sikert a regényedhez!

További interjúk:
A MU szerzői 1. – Interjú Patrick J. Morrisonnal

A MU szerzői – Interjú Patrick J. Morrisonnal

Bukros Zsolt – Patrick J. Morrison

A Mysterious Universe nagy világ, számos szerzővel. Dave Howard elhatározta, hogy interjút készít a szerzőkkel. Először Bukros Zsolttól kérdezett.
Zsolt Az oligarcha vérvonala című MU Antológiában jelentkezett először a MU színpadára Patrick J. Morrison néven, a címadó novella szerzőjeként; remélhetőleg nem utoljára!
https://www.facebook.com/zsolt.bukros.1

Dave Howard: Pár rövid mondatban magadról azoknak, akik még nem simernek:
Bukros Zsolt: A nevem Bukros Zsolt, kábé tizenkét éves korom óta írok, tőlem telhetően többfajta zsánerben, de az egyik kedvencem a sci-fi, azon belül is az űroperett. Jelentek meg már ifjúsági tematikájú sci-fi regényeim a Főnix Könyvműhelynél a Nostradamus levelei sorozatban, illetve a Wexy-Novánál. Ezenkívül sci-fi és egyéb novelláim az Avanánál, az Ad Astránál, a Spiritartnál, a Histórumnál, a Tuannál, az IPM-ben és még Számos helyen. Elméletileg egy sci-fi sorozat első része Ütközőzóna címmel kiadásra vár a Deltánál.

DH: Min dolgozol, mit írsz most, és hogy jellemeznéd csupán három szóban (ha nagyon el akarod mondani, lehet több is)?
BZS: Jelenleg egy tapasztaltabb mester keze alatt egy új sci-fi regényen dolgozom, amiben klónok kavarnak emberekkel, egy olyan univerzumban, ahol a féregjáratokban behal minden elektromos technológia. Három szóban: kurva jó lesz.

DH: Melyik általad teremtett karakternek kívánnál szebb életet és miért?
BZS: Mindnek, mert általában rendesen ki szoktam velük szúrni, de ha egy valakit kell kiválasztanom, Jerry Stormnak az Ütközőzónából.

DH: Melyik nem általad teremtett karakterről írnál szívesen?
BZS: York Ketchikant azt hiszem, bírnám.

DH: Amikor éppen egy történetet írsz, mi a napi rutinod? Hogy illeszted az írást az életedbe?
BZS: Az életem napi rutinjait szoktam beilleszteni az írásba. Állandóan írok valamit, és mivel tök jó munkahelyem van, munkaidőben is meg tudom oldani az írást, ha nincs nagyon zűrös nap.

DH: Melyik három könyvet tudnád kiemeleni az utóbbi pár évből, ami nagyon tetszett és hatással volt rád?
BZS: A marsi, Tövisek hercege, Pokolhurok

DH: Melyik az a három könyv az utóbbi pár évből, ami csalódást okozott, vagy végig sem tudtál olvasni?
BZS: Ilyen nincs, ha elkezdek egy könyvet, végigolvasom, tanulni pedig mindenből lehet, szóval ilyen értelemben csalódásról sem beszélhetünk.

DH: Mi a terved a jövő évre?
BZS: Megpróbálom túlélni, ahogy az előzőeket. Nagyobb írói terveim nincsenek, talán egy életrajzi ihletésű regény a 90-es évekből, amikor még benne voltam a sűrűjében, csak úgy magamnak, ha nem jön be valami érdekes felkérés.

DH: Milyen kérdésre válaszolnál szívesen, amit még nem tettek fel neked interjún?
BZS: Nem ugrik be ilyesmi.

Köszönöm szépen! Sok sikert a továbbiakban!

További interjúk:
A MU szerzői 2. – Interjú F. Tóth Benedekkel

Tovább olvasom ezt a bejegyzést »

Anthony Sheenard Az Excalibur kereséséről

Az Excalibur keresése I – A Fekete Sárkány Testvériség kapcsán Anthony Sheenard (Szélesi Sándor) bejegyzést tett közzé a honlapján, amelyben megoszt néhány “titkot” az olvasókkal, többek között a regény születéséről, York Ketchikanről és a külföldi megjelenésről.

Részlet a bejegyzésből:

“De hogy miért a kínaiak? Na, ez már végképp nem rémlik, pedig megszenvedtem velük tisztességesen. Merthogy meg kellett ismernem Konfuciusz tanításait, a taoizmust és bizony Buddha tanait is. Ki kellett találnom, ezek milyen elegye alkothatja a 30. században a Tízezer Szikla Menedékének erkölcsi-vallási hátterét. Aztán ha már Excalibur, jöhetett a kelta mitológia ráadásnak. Kínai és kelta, amelyek között a párhuzamok a kutatómunka során meglepetésszerűen kerültek elém, talán úgy, ahogy még senki nem vizsgálta őket. Már maga ez is nagy kaland volt, és megérte… bár akkor rengeteg időm ráment, és a megélhetésem is odalett.”

A teljes anyag megtalálható itt: szelesisandor.hu

HAMAROSAN!!!
Megjelent