Harrison Fawcett – Fonyódi Tibor

Önmagáról:

“1965-ben születtem Budapesten. Hétévesem már írtam – a falra! De munkásságom e korai megnyilvánulását anyám lekente – egy pofonnal együtt. Ezt követően elment a kedvem az írástól, inkább olvastam és ettem, a májból nagyon szerettem a Karlt és a rántottat, előzőt indiánokkal, utóbbit ubisalival. Határozottan emlékszem – ha józan vagyok –, hogy gyermekkorom egyik kedvenc olvasmánya volt Bruckner Manó: A szociálizmus állása című puhafedeles bestsellere 1954-ből; ekkor találkoztam először a fantasztikus irodalommal, a könyvben olvasottak ugyanis hihetetlenül fantasztikusak voltak. Azért valami ragadhatott rám a koszon kívül, mert tíz éves koromig gyakran emlegettem, hogy a szocializmus „áll”, ami nagy bátorságra vallott, hisz’ akkoriban még sűrűn járt a varázsdobozként is funkcionáló „fekete autó”: ha az ember beszállt, soha többé nem látta senki… Tízévesen egy balatonszéplaki üdülőben – szüleim nagy megrökönyödésére – megjósoltam a bácsiknak és a néniknek, hogy a Szovjetuniónak „hamarosan annyi”. Ezt követően nem csak pingpongban vertek meg.

Tizenhárom éves koromban – miközben négy és fél órán keresztül álltam sorban a Corvin mozi előtt, hogy jegyet vásároljak a Csillagok háborújára – elhatároztam, író leszek.

Mivel velem volt az Erő, a film megtekintése után haladéktalanul nekikezdtem a Robbanó napok fiai című szösszenetemnek, de 820 oldal után – látván, hogy az első rész feléig sem jutottam – felfüggesztettem alkotói tevékenységemet, és tizennyolc éves koromig, kisebb-nagyobb megszakításokkal, inkább szerelmes voltam azokba a nőkbe, akiket ollóval vágtam ki a képes újságokból. Volt képem hozzá. Huszonhat évesen viszont engem vágtak ki otthonról, azóta szakadatlan gyűjtöm az élettársakat, de a jelek alapján a 21. század kezdetére sikerült végre lehiggadnom, és megtaláltam a boldogságot egy barna hajú nő személyében.
Írói „munkásságom” érdekesen alakult: alapjában véve nem csináltam semmi hasznosat – ehhez mód fölött értek –, csak azokat a sztorikat próbáltam „továbbgondolni”, melyek serdülőkorom óta üldöztek álmaimban és fényes nappal. Az éveken át tartó munka gyümölcse hat dioptriás szemüvegben és cca. háromezer oldalnyi jegyzetben öltött testet.

1994-ben egy hirtelen ötlettől vezérelve – természetesen egy viharos éjszakán – vetettem először papírra a Katedrális harcosai alaptörténetét, amit az 1997-es Hungaroconon egy rövid szinopszis formájában remegő kézzel nyújtottam át Nemes Istvánnak (John Caldwell) a Cherubion kiadó vezetőjének.

Az ismeretség gyümölcsöző munkakapcsolattá alakult. Nemes István inspirálására 1997 novemberében egy közértben kitaláltam, majd hazarohanásom után öt perccel írni kezdtem az első space-opera történetemet, a Hogyan legyünk Sherlock Holmes?-t, amely a Brett Shaw sorozat nyitódarabja lett.

1998 és 2000 között a Cherubion írói csapatának oszlopos tagjaként hat regényem jelent meg, ebből három önálló kötetben.

2000-ben a Katedrális legendája című, méretéből adódóan megroggyant íróasztalok alátámasztására kiválóan alkalmas regényemet Zsoldos Péter-díjjal jutalmazták az év legjobb SF regénye kategóriában, ugyanebben az évben Tamás Attila (Thomas A. Tyler) közreműködésével megírtam A Korona hatalma című science-fictionba oltott korona-monográfiámat, mellyel lezártam első írói korszakomat.

2001-től, szűkebb környezetem megtévesztésére, Fonyódi Tibor „álnéven” az ősmagyarság társadalmi és kulturális környezetében játszódó történelmi-fantasy történetek írásába fogtam a Kalandor kiadó megrendelésére, a sorozat nyitódarabjának számító Isten ostorai című regényem megjelenés előtt áll Franciaországban.

2001-től forgatókönyvek írásával is foglalkozom. Pályázatokon és futóversenyeken nem indulok, kizárólag megrendelésre dolgozom, első nagyjátékfilmemet Metamorphosis címmel 2004-ben forgatják az Egyesült Államokban.

2002-ben a Cherubion önálló antológiában újra megjelentette a Brett Shaw sorozat első négy darabját, ez adta a végső lökést ahhoz, hogy három év után folytassam a Szélesi Sándorral (Anthony Sheenard) közösen jegyzett Mysterious Universe-sorozatot, melyben a korábban megjelent SF regényeim témáit ötvözöm a társszerző komolyabb hangvételű space-opera sorozatával. A 2003 őszén megjelent Jó nap ez a halálra a megújult Mysterious Universe Brett Shaw szekciójának nyitódarabja.

Elképzelésem szerint egészen addig élek, míg meg nem halok.

Ha nem így lenne, az már maga a fantasztikum…”

Novellák:

Hogyan legyünk Sherlock Holmes? – Cherubion, 1998; antológiában
Megátkozott, bolond világ – Cherubion, 1998; antológiában és A KORONA HATALMA kötetben, Tuan kiadó 2010
A mágus, ki száz alakban élt – (társsz: Tamás Attila) Cherubion, 2000; antológiában
Az idő szorításában – Átjáró magazin I/3., 2002

Regények:

Ópiumkeringő – Cherubion, 1998; antológiában
Szűz infrafényben – Cherubion, 1999; antológiában
Feketecsuklyások – Cherubion, 1999; antológiában
Aranypiramis – Cherubion, 2000; antológiában

Önálló kötetek:

A Katedrális harcosai – Cherubion, 1998
A Katedrális legendája (Zsoldos Péter-díj 2000-ben) – Cherubion, 1999
A Korona hatalma – (közrem.: Tamás Atilla)  Cherubion, 2000
Best of Brett Shaw – (önálló antológia) Cherubion, 2002
Isten ostorai – Kalandor, 2002
A háború művészete – Kalandor, 2002
Ármány éneke – Kalandor, 2003
Jó nap ez a halálra – Inomi, 2003
A horka – Kalandor, 2006
Förgeteg – Kalandor, 2006

HAMAROSAN!!!
Megjelent