A MU szerzői 5. – Interjú Andrew Fiddlerrel

Andrew Fiddler – Hegedüs András

A Mysterious Universe nagy világ, melynek íróit interjúk során át kérdezi Dave Howard önmagukról és gondolataikról. Most Hegedüs András, az ember, az agy mögött van soron. Andrew Fiddler, aka Hegedűs András, 2017. Zsoldos Péter díjas írója, aki Az oligarcha vérvonala című antológiában írt egy magánnyomozóról, aki a világ csúfságában keresi az igazságot. Ismerjétek meg, miként vall magáról!

DH: Pár rövid mondatban magadról azoknak, akik még nem ismernek:
AF: Hegedüs András vagyok, 1984-ben születtem Pécsett, most is itt élek. Néprajz-történelem szakon végeztem a Pécsi tudományegyetemen, jelenleg a PTE-BTK „Oktatásé és Társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola végzős hallgatója vagyok. Már kamaszkén elkezdtem írni, verseket, aztán fiatal felnőttként rájöttem, hogy nem vagyok költő. De néhány év szünet után újra mocorogni kezdett bennem valami és prózával folytattam, amihez úgy tűnik, nagyobb érzékem van. A zsánerirodalom területén a sci-fi áll legközelebb hozzám, de szépirodalmi műveim is vannak, főleg rövid tárcanovellák.

DH: Min dolgozol, mit írsz most, és hogy jellemeznéd csupán három szóban (ha nagyon el akarod mondani, lehet több is)?
AF: Hát, amit írnom kéne az a disszertációm, ha valaha végezni akarok ebben az életben. De viccen kívül: jelenleg több regényötlet is kavarog a fejemben, de az utóbbi időben igazából csak novellákat írtam. A MU regényemet kell lassan elővennem újra, és végre befejezni. Egyébként ez a közvetlen folytatása lesz a P-modell című kisregényemnek, ami Az oligarcha vérvonala antológiában jelent meg még 2012-ben. Hogy jellemezném pár szóban? „Filozofikus űropera” – már, ha létezik ilyen.

DH: Melyik általad teremtett karakternek kívánnál szebb életet és miért / MU-n kívül is lehet /?
AF: A fent említett kisregény (és majdani nagyregény) főszereplőjének, Gregory Harpernek. Amnéziás magánnyomozó, aki semmit nem tud a múltjáról, nincsenek igazi barátai a gitárját leszámítva, és nem tudja feldolgozni a traumát, amit szerelme elvesztése okozott. Megérdemelné, hogy kibéküljön a sorsával és önmagával. Remélem, szerencséje lesz!

DH: Melyik nem általad teremtett karakterről írnál szívesen / MU-n kívül is lehet /?
AF: Ez jó kérdés. A Dűne világában szívesen alkotnék, de ebben két dolog is megköti a kezem: az egyik a jogi problémák, a másik, hogy tisztában vagyok vele, milyen messze állok Frank Herbert géniuszától (kár, hogy a fiát ez nem zavarta, és megírta a „folytatásokat”). Viszont lehet, írok egy drámát, vagy inkább tragikomédiát a Harry Potter világára… 🙂

DH: Amikor éppen egy történetet írsz, mi a napi rutinod? Hogy illeszted az írást az életedbe?
AF: Amikor elkap az ihlet, akkor nyomom folyamatosan, ameddig csak bírom. Máskor csak piszkálgatom, újraolvasom, javítgatok a már elkészült szövegen. Ez néha sajnos kontra-produktív is lehet. És rá kéne szoktatnom magam, hogy lejegyezzem a kósza ötleteimet későbbi felhasználás céljából!

DH: Melyik három könyvet tudnád kiemelni az utóbbi pár évből, ami nagyon tetszett és hatással volt rád?
AF: 1. Aldous Huxley: Szép új világ. 
2. Zsoldos Péter: Távoli tűz (és Az utolsó kísértés – a trilógia nyitódarabját még nem olvastam)
3. Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

DH: Melyik az a három könyv az utóbbi pár évből, ami csalódást okozott, vagy végig sem tudtál olvasni?
AF: Az utóbbi évekből nem nagyon van ilyen könyv. Régebbről… talán egy-kettő volt, amit nem sikerült végigolvasni. Valami gagyi fantasy, amiben a trollok kulturált varázshasználó lényekként jelentek meg, de az egésznek nem volt se füle, se farka. Meg Fekete Gyula: Szerelmesek bolygója című regénye. Sokkal rosszabb, mint a címe sugallja…

DH: Mi a terved a jövő évre?
AF: Mindenképp meg szeretném írni legalább a MU-s regényemet, illetve a tudományos pályámon is haladnom kell. De az egy dolog, hogy én mit tervezek, az pedig egy másik, mi valósul meg belőle.

DH: Milyen kérdésre válaszolnál szívesen, amit még nem tettek fel neked interjún?
AF: Jó kérdés… Nem jut eszembe semmi.

Köszönöm szépen! És aki kíváncsi, megnézheti az alábbi videót 2012-ből, az Oligarcha vérvonala megjelenése kapcsán. Moderátor és kérdező Szélesi Sándor. Alanyok: Patrick J. Morrison és Andrew Fiddler.
https://videa.hu/…/mysterious-universe-konyvbemutato-2012.-…

További interjúk:
A MU szerzői 12. – Interjú Anthony Sheenarddal
A MU szerzői 11. – Interjú Harrison Fawcett-tel
A MU szerzői 10. – Interjú Böszörményi Gyulával
A MU szerzői 9. – Interjú Dwayne Hudsonnal
A MU szerzői 8. – Interjú I. M. Broddal
A MU szerzői 7. – Interjú Alex Gloverrel
A MU szerzői 6. – Interjú S. Ladislaw Cornelius-szal
A MU szerzői 4. – Interjú Mickey Longgal
A MU szerzői 3. – Interjú Gábriel B. Cobblerrel
A MU szerzői 2. – Interjú F. Tóth Benedekkel
A MU szerzői 1. – Interjú Patrick J. Morrisonnal

A MU szerzői 4. – Interjú Mickey Longgal

Mickey Long

A Mysterious Universe nagy világ, melynek alkotói közül Dave Howard most Mickey Longot vette célba, és kérdezte ki.
Mickey Long, a humor és a szóviccek királya. Az oligarcha vérvonala című antológiában a Patrick J. Morrisonnal is együtt dolgozott, és önállóan is hozott egy szórakoztató alkotást, a „Robbanás Vlagyivosztok felett”-et. Ő a titkok őrzője, a névtelenek királya, akiről ha kérdeztek, az „aka” szócskáról csak az jutott eszedbe, hogy hiábavaló! Mickey Long azonban most felfedte a titkot, és megismerhetjük őt személyes valójában, aki griffekkel és sárkányokkal szárnyal!

DH: Pár rövid mondatban magadról azoknak, akik még nem ismernek:
ML: Rákosi Miklós néven láttam meg a napvilágot, még valamikor a múlt évezredben. Gyermekként mindenki talál ki világokat, történeteket, és én sem voltam kivétel. Ez a szenvedélyem engem viszont a mai napig elkísér. A históriák mozgóképként forognak lelki szemem előtt, nekem csak figyelnem és jegyzetelnem kell.
A Karcolat.hu internetes oldalán kezdtem publikálni az írásaimat, ahol majdnem hatvan feltöltött alkotásom van. Szerencsémre egy olyan csapatba botlottam bele, akik mindenben segítettek.
Azóta garázdálkodtam már a Mysterious Universe világában, egy novella erejéig irányítottam Ammerúnia hősét, Asslanthasi Aldyrt, és létrehoztam egy bohókás mesevilágot, az Arany Tölgyfalevél Tanodát, amely két részt ért meg idáig.
Cetliken, noteszekben és blokkok hátulján születnek meg a különböző történetek farkasemberekről, Darrgenor nyughatatlan lakóiról, aranyos griff hátán repülő lurkókról, vagy akár gőznyugati makaróni-westernhősökről…

DH: Min dolgozol, mit írsz most, és hogy jellemeznéd csupán három szóban (ha nagyon el akarod mondani, lehet több is)?
ML: Humoros-háborús-hírós 😀 A munkacíme egyelőre : Hogyan lopjunk kisbolygót?
Az első mondat: Zuhanás közben az űrkabinom átlépte a hangsebességet, még a szigetelés és az erőtéren át is hallottam a levegő robbanását. A Special Space Service, azaz a 3S nem sokat áldozott a meghajtásra, egyszerűen kivágták a deszant kapszulákat az űrbe, a többit elintézte a gravitáció.
Ez ugyan kettő mondat, de ezen nagystílűen át kell siklani 😉 . A sztori 2911-ben játszódik… de ne szaladjunk ennyire előre. 

DH: Melyik általad teremtett karakternek kívánnál szebb életet és miért / MU-n kívül is lehet /?
ML: Steven Markman. Ő egy steamwest/ gőznyugati kisregényem szereplője, aki még kiadás előtt áll. Hatalmas vigyoránál csak az amnéziája és a szíve nagyobb. Ez utóbbit sokan ki is használják. Habár, ha jobban belegondolok, akkor a többit is.
Ő megérdemelne egy olyan világot, ahol nem verik át, és a jó tett helyébe jót várhat, nem pedig egy acélköpenyest.

DH: Melyik nem általad teremtett karakterről írnál szívesen / MU-n kívül is lehet /?
ML: Hmm…. Jó kérdés. Paul Wittgen mindenképp dobogós helyen lenne, holtversenyben Takeshi Kovacs figurájával.

DH: Amikor éppen egy történetet írsz, mi a napi rutinod? Hogy illeszted az írást az életedbe?
ML: Folyamatosan ötletelgetek, jegyzetelgetek. Mindig van nálam notesz, vagy ha nem, akkor megteszi egy blokk hátulja vagy bármilyen cetli is. Van, amikor egy az egyben átemelem a sztoriba, de olyan is, hogy két nap múlva rájövök, teljesen ki kell hagynom.
Amikor szabadnapjaim vannak, előkapom a cetliket, sorba rendezem, és monitorra vetem. Lábon ki tudok hordani legalább két stroke-t, amikor rájövök, hogy valamerre elkevertem az ötletpapírokat.
A hagyományos – toll-papír – módon jobban forog az agyam, mintha csak a képernyőt nézem.
Szerencsére a környezetem tolerálja – vagy csak beletörődött? 😀 – ezt a grafomán dilimet.

DH: Melyik három könyvet tudnád kiemelni az utóbbi pár évből, ami nagyon tetszett és hatással volt rád?
ML: Richard Morgan Takeshi Kovacs trilógiája ( oké, ez egymagában három könyv 😀 )
Harrison Fawcett Katedrális ( ez pedig négy… 😉 )
Terry Pratchett bármelyik könyve… (ez pedig sok 😀 )

DH: Melyik az a három könyv az utóbbi pár évből, ami csalódást okozott, vagy végig sem tudtál olvasni?
ML: Richard Morgan Az acél emléke… én elhiszem, hogy ez most a divat, de akkor maradi vagyok.
Paolo Bacigalupi A felhúzhatós lány. Pedig eskü el akartam olvasni, de nem fogott meg az elején. Talán, valamikor adok neki még egy esélyt.
… igen, és ez pedig csak kettő. 😀

DH: Mi a terved a jövő évre?
ML: Remélem, hogy az Ünnepi Könyvhétre megjelenik az Arany Tölgyfa Tanoda harmadik része, illetve a gőznyugati történetem, A jó, a rossz és a csavaros címmel.

DH/ML: / azaz a szabályok értelmében az interjúalany is kérdezhet magától / Miért éppen Mickey Long? 
ML: Ez is jó kérdés. 😀 Sok helyről megkaptam már, hogy gyanúsan pornósztár csengése van a nevemnek. De itt és most töredelmesen bevallom, hogy sosem voltam az… 😀 Amikor regisztráltam majd’ tíz éve a Karcolatra, kellett egy nicknév. Az angol Mickey adta magát, aztán rájöttem, hogy ez kevés. Abban az időben hosszú, vállig érő hajam volt, Lorenzo Lamas-osan összefogva. Így adta magát a Long, Mickey Long… 😀

Köszönöm szépen! Rajongók jobbra, színészek balra el, csokit ide helybe!

További interjúk:
A MU szerzői 12. – Interjú Anthony Sheenarddal
A MU szerzői 11. – Interjú Harrison Fawcett-tel
A MU szerzői 10. – Interjú Böszörményi Gyulával
A MU szerzői 9. – Interjú Dwayne Hudsonnal
A MU szerzői 8. – Interjú I. M. Broddal
A MU szerzői 7. – Interjú Alex Gloverrel
A MU szerzői 6. – Interjú S. Ladislaw Cornelius-szal
A MU szerzői 5. – Interjú Andrew Fiddlerrel
A MU szerzői 3. – Interjú Gábriel B. Cobblerrel
A MU szerzői 2. – Interjú F. Tóth Benedekkel
A MU szerzői 1. – Interjú Patrick J. Morrisonnal

A MU szerzői 3. – Interjú Gábriel B. Cobblerrel

A Mysterious Universe nagy világ… Dave Howard elhatározta, hogy felderíti az íróit. Harmadikként Gábriel B. Cobbler, a viking akadt a horgára. Az ember a felvidékről, aki a világ egyik legőrültebb, legkaotikusabb történtével, a Rendfenntartókkal tette le kézjegyét a MU csillagösvényére Az evolvens kalózai antológiában. Nem szokása bő lére ereszteni a mondanivalót, leírta a lényeget. Azóta kicsit megkomolyodott, és a minőségi whiskyk nagy rajongója lett. Ismerjétek meg ti is.

Dave Howard: Pár rövid mondatban magadról azoknak, akik még nem ismernek:
Gábriel B. Cobbler: Fawcett szerint egy Norvég bálnavadász vikingnek nézek ki, Sheenard szerint viszont festőnek. Ha jól megnézitek „Az evolvens kalózai” borítóját, akkor mindkét figurát én ihlettem.
Felvidékiként a MU első külföldi írója voltam, jelenleg már nem vagyok aktív. Termofizikából doktoráltam, dolgoztam sörgyárban és jelenleg a multik világában imitálom a munkát.

DH: Min dolgozol, mit írsz most, és hogy jellemeznéd csupán három szóban?
GBC: Projekt adatbázis analízis, illetve ezt a kérdezz-feleleket.

DH: Melyik általad teremtett karakternek kívánnál szebb életet és miért?
GBC: Butchernek (ha azóta le nem szerelt és nem változtatott nevet). A Gilleth-mutáns háború nem szép dolog, pláne ha önmagaddal találkozol benne (remélem, sose fut össze Yorkkal!).

DH: Melyik nem általad teremtett karakterről írnál szívesen?
GBC: Mike Bara.

DH: Amikor éppen egy történetet írsz, mi a napi rutinod? Hogy illeszted az írást az életedbe?
GBC: Kávé – kávé – kávé. Inkább beszélni szoktam, hogy meggyőzzem a főnökeimet, hogy miért nincs kész a munka, jobb esetben, hogy miért jó az úgy ahogy van. Ja, és már leszokóban vagyok a kávéról – már csak napi 3-5 eszpresszó az adagom…

DH: Melyik három könyvet tudnád kiemelni az utóbbi pár évből, ami nagyon tetszett és hatással volt rád?
GBC: S.A. Corey Expanse sorozat; Christopher Moore: Bolond; Dave Howard: Leymann-transzfer (tényleg imádtam)

DH: Melyik az a három könyv az utóbbi pár évből, ami csalódást okozott, vagy végig sem tudtál olvasni?
GBC: Szakkönyvek voltak.

DH: Mi a terved a jövő évre?
GBC: Japán whisky lepárló látogatás, fizuemelés kiharcolása, illetve új chiliszósz megalkotása. Ha az írással kapcsolatban kérded, akkor valószínűleg folytatom Sheenard kedves tanácsának megtartását és leigázom a világot.

DH: Milyen kérdésre válaszolnál szívesen, amit még nem tettek fel neked interjún?
GBC: Mit iszol?

Főúr, fizetek! Köszönöm szépen!

További interjúk:
A MU szerzői 12. – Interjú Anthony Sheenarddal
A MU szerzői 11. – Interjú Harrison Fawcett-tel
A MU szerzői 10. – Interjú Böszörményi Gyulával
A MU szerzői 9. – Interjú Dwayne Hudsonnal
A MU szerzői 8. – Interjú I. M. Broddal
A MU szerzői 7. – Interjú Alex Gloverrel
A MU szerzői 6. – Interjú S. Ladislaw Cornelius-szal
A MU szerzői 5. – Interjú Andrew Fiddlerrel
A MU szerzői 4. – Interjú Mickey Longgal
A MU szerzői 2. – Interjú F. Tóth Benedekkel
A MU szerzői 1. – Interjú Patrick J. Morrisonnal

A MU szerzői 2. – Interjú F. Tóth Benedekkel

F. Tóth Benedek

A Mysterious Universe nagy világ, számos szerzővel, akikkel Dave Howard elhatározta, hogy mind interjút készít.
F. Tóth Benedek egy kellemes kis írással, a Nélküled a jövő című novellával örvendeztetett meg minket A Katedrális Őrzői antológiában. Ő is volt kedves, és adott választ pár ismert kérdésemre. Tömör és lényegre törő válaszai vérbeli újságíróra vallanak.

Dave Howard: Pár rövid mondatban magadról azoknak, akik még nem ismernek:
F. Tóth Benedek: F. Tóth Benedek utazó. Most éppen a Földön jár. Szétnéz kicsit, próbál emberként élni, akkor is, ha mások ebben akadályozzák, vagy ha vannak pillanatok, amikor ez nem is olyan egyszerű. Ha dolgozik, akkor többnyire tanul: tanít, ír, olvas, beszél, szerkeszt, szétszed, összerak. Ugyanezt teszi szabadidejében is. Először ír 1/3-ban magáról. Érdekes. Többé nem teszi.

DH: Min dolgozol, mit írsz most, és hogy jellemeznéd csupán három szóban (ha nagyon el akarod mondani, lehet több is)?
FTB: Regényt írok. Három szóban: rezgés, reflexió, hazatérés.

DH: Melyik általad teremtett karakternek kívánnál szebb életet és miért?
FTB: Tegyenek azért, ha szebb életre vágynak.

DH: Melyik nem általad teremtett karakterről írnál szívesen?
FTB: Más teremtményével küzdjön az, aki teremtette.

DH: Amikor éppen egy történetet írsz, mi a napi rutinod? Hogy illeszted az írást az életedbe?
FTB: Napi 500 szó az ideális. Újságíróként naponta ennek sokszorosát írom, így ha reggel nincsen 500 szavam, estére már tele van a fejem mások szavaival.

DH: Melyik három könyvet tudnád kiemelni az utóbbi pár évből, ami nagyon tetszett és hatással volt rád?
FTB: Cormac McCarthy: Az út; John Williams: Stoner; James Turner: Az angyalok háborúja

DH: Melyik az a három könyv az utóbbi pár évből, ami csalódást okozott, vagy végig sem tudtál olvasni?
FTB: A legrosszabb könyvben is van olyan mondat, ami elgondolkoztat.

DH: Mi a terved a jövő évre?
FTB: Mindig ugyanaz: tanítani, írni, olvasni, beszélni, szerkeszteni, szétszedni és összerakni. Megírni egy újabb regényt.

DH: Milyen kérdésre válaszolnál szívesen, amit még nem tettek fel neked interjún?
FTB: Honnan is tudhatnám, mire nem válaszoltam, ha a kérdést fel sem tették?

Köszönöm szépen! És sok sikert a regényedhez!

További interjúk:
A MU szerzői 12. – Interjú Anthony Sheenarddal
A MU szerzői 11. – Interjú Harrison Fawcett-tel
A MU szerzői 10. – Interjú Böszörményi Gyulával
A MU szerzői 9. – Interjú Dwayne Hudsonnal
A MU szerzői 8. – Interjú I. M. Broddal
A MU szerzői 7. – Interjú Alex Gloverrel
A MU szerzői 6. – Interjú S. Ladislaw Cornelius-szal
A MU szerzői 5. – Interjú Andrew Fiddlerrel
A MU szerzői 4. – Interjú Mickey Longgal
A MU szerzői 3. – Interjú Gábriel B. Cobblerrel
A MU szerzői 1. – Interjú Patrick J. Morrisonnal

A MU szerzői – Interjú Patrick J. Morrisonnal

Bukros Zsolt – Patrick J. Morrison

A Mysterious Universe nagy világ, számos szerzővel. Dave Howard elhatározta, hogy interjút készít a szerzőkkel. Először Bukros Zsolttól kérdezett.
Zsolt Az oligarcha vérvonala című MU Antológiában jelentkezett először a MU színpadára Patrick J. Morrison néven, a címadó novella szerzőjeként; remélhetőleg nem utoljára!
https://www.facebook.com/zsolt.bukros.1

Dave Howard: Pár rövid mondatban magadról azoknak, akik még nem simernek:
Bukros Zsolt: A nevem Bukros Zsolt, kábé tizenkét éves korom óta írok, tőlem telhetően többfajta zsánerben, de az egyik kedvencem a sci-fi, azon belül is az űroperett. Jelentek meg már ifjúsági tematikájú sci-fi regényeim a Főnix Könyvműhelynél a Nostradamus levelei sorozatban, illetve a Wexy-Novánál. Ezenkívül sci-fi és egyéb novelláim az Avanánál, az Ad Astránál, a Spiritartnál, a Histórumnál, a Tuannál, az IPM-ben és még Számos helyen. Elméletileg egy sci-fi sorozat első része Ütközőzóna címmel kiadásra vár a Deltánál.

DH: Min dolgozol, mit írsz most, és hogy jellemeznéd csupán három szóban (ha nagyon el akarod mondani, lehet több is)?
BZS: Jelenleg egy tapasztaltabb mester keze alatt egy új sci-fi regényen dolgozom, amiben klónok kavarnak emberekkel, egy olyan univerzumban, ahol a féregjáratokban behal minden elektromos technológia. Három szóban: kurva jó lesz.

DH: Melyik általad teremtett karakternek kívánnál szebb életet és miért?
BZS: Mindnek, mert általában rendesen ki szoktam velük szúrni, de ha egy valakit kell kiválasztanom, Jerry Stormnak az Ütközőzónából.

DH: Melyik nem általad teremtett karakterről írnál szívesen?
BZS: York Ketchikant azt hiszem, bírnám.

DH: Amikor éppen egy történetet írsz, mi a napi rutinod? Hogy illeszted az írást az életedbe?
BZS: Az életem napi rutinjait szoktam beilleszteni az írásba. Állandóan írok valamit, és mivel tök jó munkahelyem van, munkaidőben is meg tudom oldani az írást, ha nincs nagyon zűrös nap.

DH: Melyik három könyvet tudnád kiemeleni az utóbbi pár évből, ami nagyon tetszett és hatással volt rád?
BZS: A marsi, Tövisek hercege, Pokolhurok

DH: Melyik az a három könyv az utóbbi pár évből, ami csalódást okozott, vagy végig sem tudtál olvasni?
BZS: Ilyen nincs, ha elkezdek egy könyvet, végigolvasom, tanulni pedig mindenből lehet, szóval ilyen értelemben csalódásról sem beszélhetünk.

DH: Mi a terved a jövő évre?
BZS: Megpróbálom túlélni, ahogy az előzőeket. Nagyobb írói terveim nincsenek, talán egy életrajzi ihletésű regény a 90-es évekből, amikor még benne voltam a sűrűjében, csak úgy magamnak, ha nem jön be valami érdekes felkérés.

DH: Milyen kérdésre válaszolnál szívesen, amit még nem tettek fel neked interjún?
BZS: Nem ugrik be ilyesmi.

Köszönöm szépen! Sok sikert a továbbiakban!

További interjúk:
A MU szerzői 12. – Interjú Anthony Sheenarddal
A MU szerzői 11. – Interjú Harrison Fawcett-tel
A MU szerzői 10. – Interjú Böszörményi Gyulával
A MU szerzői 9. – Interjú Dwayne Hudsonnal
A MU szerzői 8. – Interjú I. M. Broddal
A MU szerzői 7. – Interjú Alex Gloverrel
A MU szerzői 6. – Interjú S. Ladislaw Cornelius-szal
A MU szerzői 5. – Interjú Andrew Fiddlerrel
A MU szerzői 4. – Interjú Mickey Longgal
A MU szerzői 3. – Interjú Gábriel B. Cobblerrel
A MU szerzői 2. – Interjú F. Tóth Benedekkel

Tovább olvasom ezt a bejegyzést »

Anthony Sheenard Az Excalibur kereséséről

Az Excalibur keresése I – A Fekete Sárkány Testvériség kapcsán Anthony Sheenard (Szélesi Sándor) bejegyzést tett közzé a honlapján, amelyben megoszt néhány “titkot” az olvasókkal, többek között a regény születéséről, York Ketchikanről és a külföldi megjelenésről.

Részlet a bejegyzésből:

“De hogy miért a kínaiak? Na, ez már végképp nem rémlik, pedig megszenvedtem velük tisztességesen. Merthogy meg kellett ismernem Konfuciusz tanításait, a taoizmust és bizony Buddha tanait is. Ki kellett találnom, ezek milyen elegye alkothatja a 30. században a Tízezer Szikla Menedékének erkölcsi-vallási hátterét. Aztán ha már Excalibur, jöhetett a kelta mitológia ráadásnak. Kínai és kelta, amelyek között a párhuzamok a kutatómunka során meglepetésszerűen kerültek elém, talán úgy, ahogy még senki nem vizsgálta őket. Már maga ez is nagy kaland volt, és megérte… bár akkor rengeteg időm ráment, és a megélhetésem is odalett.”

A teljes anyag megtalálható itt: szelesisandor.hu

Ismét a boltokban Az Excalibur keresése I.

Napvilágot látott Anthony Sheenardtól Az Excalibur keresése I. – A Fekete Sárkány Testvériség ismét! York Ketchikan legnagyobb szabású kalandja először 2000-ben jelent meg a Cherubion kiadónál. Most a Tuan kiadó jóvoltából a szöveg javított kiadása ismét kapható.

Ajánló:

Egy ismeretlen hatalom tizenkétmillió kínait telepített át a 24. század végén egyetlen éjszaka alatt a Földtől több mint hatvan fényévnyire, a Nagy Medve hét csillaga közül az egyikhez. A telepesek nem egy bolygóra érkeztek meg, hanem egy vonósugarakkal összekapcsolt és lakhatóvá tett aszteroidamezőbe. Az lett a feladatuk, hogy őrizzék a titokzatos “égi kaput”, s ennek érdekében visszatértek őseik hitéhez, Konfuciusz szabályaihoz, Buddha tanításaihoz, és felélesztették a taoista mágikus metódusokat is.

Ám hatszáz év elteltével, a harmadik évezred utolsó éveiben az “égi kapu” – akármi is legyen az – veszélybe kerül. Ennek egy oka van: erre téved az időközben műkincskereskedőből kalóznak állt York Ketchikan, és szerelmes lesz egy gyönyörű nőbe, aki a Jádevirág nevet viseli. Így aztán a Tízezer Szikla Menedékének lakói hirtelen egy hatalmas háború kellős közepében találják magukat, amelyben nem csak különböző fajokkal, hanem saját démonaikkal és szellemeikkel is meg kell vívniuk. Ehhez pedig a felmérhetetlen erejű, csapásmérő fegyverek és csillagrombolók mellett ősi ereklyékre is szükség van…

Anthony Sheenard az ősi kínai és kelta kultúrát megidéző, évezredeken átívelő regénye mesterien ötvözi a misztikumot a science-fictionnel, és a tőle megszokott, humoros és kalandos módon vezeti be az olvasót egy olyan világba, ahol a szupercivilizációktól ellesett technika és a mágia lényegében megkülönböztethetetlen egymástól. A Mysterious Universe világának e nagyszabású regénye jó néhány lépéssel közelebb visz az emberiség végzetének megfejtéséhez.

Megvásárolható a Tuan kiadó honlapján.

Megjelent a Hosszú út a trónig, bébi

Tizenöt év várakozás után végre megjelent Harrison Fawcett nagyon várt Brett Shhaw regénye, a Hosszú út a trónig, bébi. A regényről először még a Cherubion köteteiben olvashatunk ajánlót, most azonban a Tuan kiadó jóvoltából immár az egész kaland kézbe vehető.

Ajánló:

Brett Shaw, IV. von Anstetten testőrezredese, jó időben van jó helyen, és a legutolsó pillanatban sikerül megakadályoznia egy merényletet; jutalmul elutazhat a Földre, ahol két hetet tölthet a XXVII. század közepére erősen megroggyant Spanyolország napfényes tengerpartján. A felhőtlennek ígérkező üdülést Gabriel Herites és a GAMMA érkezése zavarja meg: Shaw-nak sürgős jelenése van a déli sarkon, ahol a kutatók titokzatos tárgyra leltek egy kanyon mélyén. Shaw-t akkor éri az első meglepetés, amikor szembesülnie kell azzal, hogy a császár parancsára verbuválódott expedíció vezetője nem más, mint a hetekkel ezelőtt lapátra tett barátnője, a konteó-bolond és megrögzött Katedrális-kutató Angela Clarkson. A nő váltig állítja, hogy a kilométernyi jégtakaró alatt egy évszázadokkal ezelőtt elrejtett időgép található, amit Shaw egészen addig nem hajlandó elhinni, amíg be nem jut a titokzatos szerkezetbe. A bonyodalmak akkor kezdődnek, mikor Angela gyakorlatilag kipenderíti hősünket az időgépből és fegyvertelenül magára hagyja a XX. század negyvenes éveiben járó Japánban. Brett Shaw-nak egyetlen esélye marad visszatérni a jövőbe: bármi áron, de meg kell találnia azt a legendák homályába vesző, az időutazás technológiáját kifejlesztő Katedrálist, amelynek sosem hitt a létezésében.

Időutazás és titkos társaságok, alkímia és halhatatlanság, nyomozás egy történelmi korokon átívelő összeesküvés után; Fawcett féltucatnyi különböző témát és rengeteg szereplő sorsát kapcsolja össze egyetlen sodró lendületű történetbe, melyben nemcsak a múlt, de a jövő történései is új megvilágításba kerülnek.

Valóban hosszú volt az út… Harrison Fawcett tizenhárom év után folytatja kultikus űropera sorozatát. A Mysterious Universe első világátkötő-regényében a fénysebességgel érkező Brett Shaw páros lábbal rúgja be a sci-fi kalandregény-irodalom ajtaját, és garantáltan jobb szórakozást nyújt az olvasók számára, mint eddig bármikor. 

Megrendelhető a Tuan kiadó honlapján.

A 87. Könyvhétre megjelenik az Aranypiramis

2016. június 9-én az Ünnepi Könyvhét alkalmából ismét napvilágot lát Harrison Fawcett Aranypiramis című regénye (második kiadás).

aranypiramisAjánló:

Martin Ethelwolf professzor, az egyiptológia nemzetközi hírnévnek örvendő szaktekintélye, felnyit egy II. Amenhotep fáraó sírkamrájából származó kanópusz-edényt, és nem mindennapi élményben lesz része – meghal! Miután jobblétre szenderül, a testét életben tartó szuperintelligencia jóvoltából ellenállhatatlan kényszert érez, hogy eljusson Kheopsz piramisáig, és felkutassa az emberiség legősibb titkait őrző Feljegyzések Csarnokát. Csakhogy az expedíció korántsem veszélytelen vállalkozás a huszonhetedik században; Észak-Afrika és a Közel-Kelet döntő része évszázadok óta a Kalifátus uralma alatt áll, tudományos expedíciók, turisták, tudományos expedíciók, turisták és magányos utazók csak a legnagyobb titokban tehetik be lábukat Egyiptom földjére. Ethelwolf – pontosabban szólva, akit nemrég még Ethelwolfként ismert a világ – sem tehet mást, mint hogy a Földön tartózkodó uralkodó segítségét kéri. IV. von Anstetten császár a leghűségesebb testőrtisztjét, Brett Shaw-t bízza meg az expedíció védelmével. Shaw ezredes aktív szerepvállalása az események olyan sorozatát indítja el, amely következtében az emberiség írott történelme és a von Anstetten uralkodóház szerepe is megkérdőjeleződik.

Harrison Fawcett ma már kultikusnak számító, profetikus látomása az emberiség legősibb titkait kutatva az iszlám és az ókori Egyiptom az emberiség legősibb titkait kutatva az iszlám és az ókori Egyiptom világába kalauzolja az olvasóit. A Mysterious Universe világának világába kalauzolja az olvasóit. A Mysterious Universe világának egyik megalapozó műve az első kiadása óta eltelt tizenhat év után egyik megalapozó műve az első kiadása óta eltelt tizenhat év után sem veszített az aktualitásaiból, és nem mindennapi izgalmakat sem veszített az aktualitásaiból, és nem mindennapi izgalmakat ígér a kalandos-misztikus science-fiction kedvelői számára ígér a kalandos-misztikus science-fiction kedvelői számára.

Megjelent az Ópiumkeringő kibővített kiadása

A Mysterious Universe regények felújított, kiegészített szövegének kiadására vállalkozik a Tuan kiadó. A sorban az első Harrison Fawcett Ópiumkeringő című regénye, amelyet a szerző tizenhárom évvel az utolsó megjelenés után, azaz 2015 végén alaposan átdolgozott, beleszőve a Szűz infrafényben című kisregény bizonyos részleteit is.

opiumkeringoAjánló:

A huszonhetedik század közepén az emberi alakot öltött von Anstetten császárok uralják a galaxis egynegyedét. Brett Shaw, IV. von Anstetten testőrezredese, katonai szakértőként dolgozik az orosz származású Andrei Cavallier birtokolta Roxolánon, mi kor váratlan vendégei érkeznek – Caramondó, a tucatnyi bolygóról kipenderített mesterkalandor keresi fel a galaxis szerte ismert holomodell, Veronica d’Morney társaságában. A furcsa páros nem mindennapi ajánlatot tesz: Cavallier meghívására napokon belül a Roxolánra érkezik Cross Rolonad, a hírhedt kalóz, egy tonna nukleáralkímiailag tisztított arannyal az űrhajója fedél zetén. Amennyiben Shaw segít megszerezni az aranyat, jelentős százalékot kap a zsákmányból. Arról kezdetben nem esik szó, hogy Caramondó terveiben az arany mellett egy évszázadok óta elfelejtett kábítószer, az ópium is fontos szerepet játszik. Shaw-t nem érdekli a pénz, sem a kábítószer, kizárólag személyes okok miatt vesz részt a játszmában. Az szinte mellékes, hogy Rolonad elitosztagok támogatását élvezve érkezik, Cavallier pedig egy egész hadsereggel őrizteti a palotáját. Hamarosan kezdődik a bál, felcsendül az Ópiumkeringő…

 

HAMAROSAN!!!
Megjelent