Újságcikkek
Interjú Dave Howarddal
Interjút közölt Dave Howarddal (Mészáros László) az SFportal.hu a szerző most megjelent regénye – A Démoncsászár fejvadászai – Brett Shaw küldetés – kapcsán.
Az interjúban az elsőkönyves szerző a Mysterious Universe-hez fűződő viszonyáról beszél, illetve felvillantja a regény születésének körülményeit. Mesél a terveiről is, a már kész, de egyelőre kiadatlan regényekről és hogy mit szeretne még a közeljövőben. Egy biztos: termékeny íróról van szó, akinek számos munkájával találkozhatunk még.
Kategória: 
CÍmkék: 
Aranykori fantasztikus novellák
Egy évezred momentumai az energiaháborúk magyar katonáitól az űrkalóz vikingekig
2006. január 5. – Magyar Nemzet
Furcsa helyet foglal el a science fiction a magyar irodalomban, illetve hogy egészen pontosan fogalmazzunk, valahol az irodalmon kívül. Majd egy évtizede egy rádióműsor felvétele után egy író, aki hivatását tekintve tudománytörténész, azt mondta nekem, fogalma sem volt arról az elemi ellenérzésről, ami a sci-fit övezi irodalmunk szereplői körében egészen addig, amíg maga is bátorkodott közreadni egy ilyen művet. A fanyalgó fogadtatás aztán eltántorította a műfajtól, sőt, ahogyan mondta, hosszú időbe került, míg az egyszerre köré feszülő gyanakvást sikerült végül eloszlatnia. Ha okát keressük a tudományos-fantasztikus művek felemás helyzetének, el kell mondani, egy időben igen korlátozottak voltak az ilyen alkotások megjelenési lehetőségei, jószerivel a hajdani – azóta újraindított – Galaktikában és a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban merültek ki. Ez utóbbi egyébként is egy furcsa képződménye volt a korabeli magyar könyvkiadásnak, amelyben a méltán híres sci-fi szerzők, például Isaac Asimov opusai mellett olyan írók művei jelentek meg, mint Italo Calvino vagy éppen Adolfo Bioy Casares. A behatárolt keretekből természetesen következett, hogy miután eltűntek a korlátok, a könyvpiacot elöntötték az egyenetlen színvonalú sci-fi és fantasy-könyvek, rengeteg, a divat hullámát meglovagoló fércmű és kevés nívós alkotás – persze ez nem csak erre a területre vonatkozik. Hozzájárulhat még a sci-fivel szembeni ellenérzéshez a magyar irodalomban végbement „történettelenedési” folyamat, mert történet nélkül nehéz működő sci-fit elképzelni. És említsük meg még a gőgöt, ami képes egy egész műfajt negligálni. Nehezen indokolható ez, hiszen a tévedés nagy kockázatát elkerülve kijelenthető, ebben is születhetnek jó írásművek.
Erre példa a közelmúltban a Graal Könyvek Kiadó Mysterious Universe-sorozatában megjelent Az evolvens kalózai című antológia. A kötetben szereplő hét elbeszélés egy elképzelt, 2125-től 3010-ig terjedő, korszakokra osztott jövő, a Mysterious Universe különböző idejéből sorakoztat történeteket. (Napjaink történéseit látva talán szót érdemel, hogy az említett jövő az energiaháborúk korával kezdődik.) Eme világ és a sorozat megalkotója Szélesi Sándor (Anthony Sheenard) és Fonyódi Tibor (Harrison Fawcett). Számos szerző csatlakozott már hozzájuk, közöttük Böszörményi Gyula, aki a Gergő és az álomfogók ifjúsági regényével a magyar mitológiát dolgozta mesévé, illetve Szalai-Kocsis Tamás (I. M. Brod).
A kötetindító novellában (Nem születtek katonának, szerző I. M. Brod) az energiaháborúk korában a Zágonyi Károly nehézdandár sorsát követhetjük nyomon. Afféle nagyon is ismerős magyar történet ez, melyben valamikori hazánk részt vállal az Egyesült Iszlám Királyság stabilitását célzó háborúban, s ugyan több jelentés rögzíti járműveik sebezhetőségét, ám e dokumentumok kézen-közön eltűnnek, Pahocsa László dandártábornokot – aki ragaszkodik a sok pénzbe kerülő javításhoz – végzetes baleset éri. Susanne Watson, a Berkeley Egyetem hallgatója, amatőr Nostradamus-kutató érdekes párhuzamra lel Napóleon és Hitler életrajzában (129, szerző Harrison Fawcett). Rájön, hogy a két ember életének döntő mozzanatai ugyanolyan időközönként, 129 év különbséggel követték egymást. Felfedezéséről beszámol tanárának, akiről kiderül egy különös szervezet, a Katedrális tagja. A Sündörgő nevű űrhajó (Vörös kendővel válladon, szerző Böszörményi Gyula) kapitánya, miután képtelen kitérni, elvállalja, hogy háromkonténernyi wahariánürüléket elszállít a faj által lakott bolygóra. Fizetségül egy waharián technosámán által készített dobozt kap, amely képes testet adni a vágyainak, s azoknak megfelelően megváltoztatni a múltat. Két nő jelenik meg az űrhajón, máshoz nőül ment szerelme mint az ő felesége, és egy örömlány, akinek azt ígérte, magával viszi az útra.
A Mysterious Universe sorozat már jelentős nemzetközi figyelmet vívott ki magának, nem véletlenül. Fordulatos, izgalmas novellák ezek, melyek egy jól kigondolt, koherens világ egymástól térben és időben távol eső pontjairól villantanak fel történeteket, amelyekben a fantasztikum, a lehetséges jövőt megjelenítő képzelet mellett jelentős szerep jut a múltnak, a történelemnek – köztük a magyarnak –, azok feledett vagy nem közismert momentumainak és a gondolati játékoknak is. Ian Watson brit író szavaival „aranykori” science fictionok, jó ízléssel megírt elbeszélések, melyek szórakoztatva tanítanak.
(Az evolvens kalózai. Mysterious Universe-sorozat. Graal Könyvek Kiadó, Budapest, 2005., 385 oldal, 2390 Ft.)
Brém-Nagy Ferenc
„Kedvesem, maga nem ember” – Népszabadság, 2004. január 24.
A sci-fi és fantasy kapcsolatát boncolgató cikket közölt kulturális mellékletében a január 24-i Népszabadság az Inomi Kiadó két – a Mysterious Universe és a MAGUS –szerkesztőjével és a kiadó tulajdonosával. A cikk három, egyenként két órás beszélgetésből született meg…
„Induljunk ki abból, hogy a Kheopsz-piramist az Atlantiszról elszármazó wrajkok építették…vagy a megairák.” (Harrison Fawcett: Aranypiramis)
– Furcsának tűnhet, hogy értelmes emberek kitalált nemzetek felépítésével töltik az idejüket. Bár szerintem ez semmivel sem bizarrabb, mint tizenegy egyforma ruhába öltözött embert bámulni, ahogy egy labda után rohangálnak, vagy órákon át körbe-körbehaladó autókat nyomon követni – vélekedik Alan O’Connor, aki négy és fél fantasy regény szerzője. (A fél ebből egy novellafűzért jelent.) Célja, hogy évente legalább egy könyve nyomdába kerüljön, hiszen várják a műfaj rajongói.
– Olyan számomra az írás, mintha rúgó lenne bennem – mondja. – Időnként összehúzódik, aztán kirobban. Az alkotást nagyon szeretem, de nem akarom, hogy munkává váljék, hiszen ez inkább szenvedély. Esténként, amikor hazamegyek, nem a tévét kapcsolom be vacsora után, hanem leülök írni.
O’Connor tehát nem főállásban mesél például egy kísértetvárosról, amelynek lakóit démonlovasok mészárolják le, két diplomája – orvos és közgazdász – három nyelvvizsgája és rendes kenyérkereső foglalkozása is van: jelenleg tanácsadó egy világcégnél. Civil „álneve” pedig: dr. Pálinkás Imre. Azt állítja, legjobb regényeit még mentősként alkotta, kihasználva a hívások közötti szüneteket. A történetek alapja olykor egy videoklip vagy újsághír, vagy álom, a konkrét cselekményt pedig buszon, villamoson találja ki, utazás közben, „odapörgetek fejben ahhoz a fejezethez, ahol éppen tartok, kibámulok az ablakon, és szabadon engedem a fantáziámat.”
„A bandzsító, bamba gladiátor állt mögötte, markában két gonosz kinézetű, szakállas fejszével. Felébredt. De ami azt illeti, ezúttal nem tűnt olyan bambának. Ráadásul egyáltalán nem bandzsított már.” (Alan O’Connor: Síró fém)
– Mondhatnám azt is, hétévesen írtam először sci-fit, mert már az első versem így kezdődött: „Amikor az első csillag az égre lép.” De ekkor még nem sejtettem persze, hogy felnőve tudományos-fantasztikus világokban, és furcsa lények között töltöm majd az időmet – mondja Anthony Sheenard alias Szélesi Sándor, aki történelemtanárként kezdte felnőtt életét, majd volt kisvállalkozó, és újságíró is. 1998-ban a Városalapítók című regénye elnyerte az év legjobb magyar sci-fi alkotása díjat. Magyarországon szerinte negyven vagy ötven félprofi science-fiction és fantasy szerző lehet, „amióta van számítógép, könnyű valami összedobni”, ám közülük jó, ha tízen írnak viszonylag rendszeresen regényeket is, és mindössze négyen-öten élnek kizárólag ilyen művek alkotásából. Ő az utóbbiak egyike.
„Maga nem ember kedvesem – mosolygott de Molay. – Ezt mindketten jól tudjuk. Hanem ízig-vérig meleki. A ritka született meleki nők egyike, látom az auráján…”(Anthony Sheenard: Misztériumjáték)
Tovább olvasom ezt a bejegyzést »
. . .de lőnek is benne űrfegyverekkel. . . – Észak-Magyarország, 2004. január 6.
Misztikus és okkult témák
komoly mondanivalóval,
avagy két fantasy-író álnéven
Miskolc (ÉM –BAL) – Két, olvasói által kedvelt, sőt, rajongott, sokak számára azonban – legalábbis igazi nevén – bizonyára ismeretlen fiatal szerző vett részt író-olvasó találkozón a napokban az egyetemen. Ez alkalomból szerkesztőségünkben is látogatást tettek.
Anthony Sheenard és Harrison Fawcett – ha így írjuk, nevükkel gyakran találkozhatunk könyvesboltok (bár elsősorban tematikus kínálatú üzletek) standjain. Mindketten a hazai rendezvények gyakori résztvevői, szervezői. Ha azt mondom, Szélesi Sándor és Fonyódi Tibor, kevesebben kapják fel a fejüket. A magyarázat: a fantasy-irodalom terén hagyományosan „kötelező ”az angolszász írói álnév használata.
Világok barátsága
A két, merőben magyar fiatalember kapcsolata a műfajjal jó néhány éve kezdődött – egymással pedig immár fél évtizede. Mindketten egy-egy regénysorozat elindításával próbálkoztak, amelyek egyaránt sci-fis környezetben, fantasztikus kulisszák között, fiktív szereplőkkel játszódó, évszázadokon át ívelő történeteket elevenítenek meg. Egyszer csak felismerték, hogy „világaik ”prímán összeilleszthetők: ebből született a Mysterious Universe című regényfolyam (másik közös munkájuk a Kalandor-sorozat). A Harrison Fawcett által kitalált főszereplő népszerűsége immár a Felvidéki Brett Shaw Fanklub létrejöttéhez vezetett.
Klub és kártya
– Az írásaink többsége könnyed hangvételű sci-fi, de legjobban az angolszász irodalomban megszokott space fantasy meghatározás illik rájuk – magyarázza Szélesi Sándor. – Misztikus a hangulat, fantasy a környezet, de lőnek is benne űrfegyverekkel, tehát sci-fi…
– …de a mondanivaló komoly, és az okkult dolgok sem hiányoznak a történetekből –teszi hozzá Fonyódi Tibor. A könyveket az elmúlt években, különböző, a műfajra szakosodott kiadók jelentették meg. A fantasy azért különleges, mert stabil, jól körülhatárolható olvasóközönséggel rendelkezik; kereteiből ritkán tud kitörni.
– Ez igaz, de az utóbbi időben változik a kép. A Harry Potter, A gyűrűk ura, a hasonló témákra épülő komputerjátékok sok gyerek és fiatal érdeklődését felkeltették. E műfaj képes közösséggé kovácsolni az olvasókat. Mi magunk is többnek tekintjük a MU-sorozatot, mint irodalmi alkotás: üzleti vállalkozás is, megpróbálunk köré klubokat szervezni, játékokat, kártyákat készíteni –ismertette Szélesi Sándor.
Interjú Anthony Sheenard-dal – Fantasya.hu, 2003. október
MECÉNÁS, ÁLLAMI TÁMOGATÁS, REKLÁMOZÓK…
Megjelent 2003 október 11-én a Fantasya.hu internetes oldalon
Szélesi Sándor (Anthony Sheenard) az újrainduló MU-ról, az Átjáró magazinról és a fantasztikus irodalom hazai helyzetéről.
FANTASYA.HU: Elég sokféle téren aktív vagy, nem csak sci-fi vagy fantasy terén, de az egyik legfrissebb és talán legizgalmasabb dolog a Mysterious Universe sorozat újraindulása. Milyen utat járt be ez az univerzum a legutóbbi kötet megjelenése óta? Több kiadó is szóba került, számos egyéb szerző neve is felmerült, mint leendő MU-munkatárs. Talán csak te láttál át mindent…
SZÉLESI SÁNDOR: Szerencsés az a sorozat, amely után három kiadó is érdeklődik. Ez megerősíti a szerzőket, hogy érdemes dolgozniuk. Őszintén szólva, a Mysterious Universe történeteinek írása nekünk is szórakozás, és három éve, mióta megszakadt a megjelenések sora, mindvégig készültünk a folytatásra. Voltak és vannak egyéb munkáink, de eljutottunk oda, hogy „most vagy soha”. Már csak azért is, mert a MU világegyeteme folyamatosan épült, és valóban vannak páran, akik segítenének a formálásában.
FANTASYA.HU: Harrison Fawcettel kapcsolatban sokan biztosra vették, hogy ilyen-olyan okokból belátható időn belül nem fog újra sci-fi-t írni. Mi történt, hogy mégis? Ihlet, fenyegetés, egyéb…?
SZÉLESI SÁNDOR: Iszonyú mennyiségű olvasói e-mailt kaptunk, hogy folytatni kellene, és az Internet fórumain többen is kétségbeesve keresték a régi könyveket. Úgy hiszem, ez is hozzájárult ahhoz, hogy Fonyódi Tibi (Harrison Fawcett) a folytatás mellett döntsön.
Fő ok volt az is, hogy Brett Shaw és a Katedrális világát építeni Tibinek is szívügye. Csupán csak mindennapos filmes elfoglaltsága volt az, amely akadályt állított eléje. Hogy most végre leült MU-történetet írni, az óhajok mellett annak is köszönhető, hogy szorosabb időbeosztással él, másrészt meg tudja, hogy addig le nem szállok a nyakáról, míg legalább egy regényt a kezembe nem nyom. És tudom az összes telefonszámát, e-mailcímét, és hogy hol lakik… (nevet)
Nem volt könnyű beilleszteni a munkarendjébe, és legalább annyira köszönettel tartozom Tibor kedvesének, mint Tibornak. Tudom, hogy a romantikus együttlétekből szakítja ki sokszor a MU írása Tibit.
Tovább olvasom ezt a bejegyzést »
Interjú Szélesi Sándorral – Gamestar melléklet, 2003, október
Az alábbi interjú a Mysterious Universe újraindulásának hónapjában, 2003 októberében jelent meg a Gamestar magazin CD mellékletében több részlet és egyéb anyagok társaságában. Az anyagot Berke Szilárd szerkesztette össze.
– Először is: hány regényt írtál eleddig?
– A tizenötödik jelenik meg októberben. De igazából ez nem árulkodik sok mindenről. Volt, amelyiket 15 nap alatt írtam meg életem egy olyan szakaszában, amikor padlón voltam, ez egy horrortörténet lett – stílusosan. És volt, amelyiken öt évig dolgoztam. Ez pedig negyvenezer leütéses novellának indult, aztán sikerült egymillió-negyvenezernél megállnom.
– Ez melyik volt?
– A Városalapítók 1997-ben, amely megkapta az év legjobb magyar sci-fi regénye díjat egy évvel később. Ja, és amikor befejeztem, kiderült, hogy ez csak az első rész.
– Fantasy vagy sci-fi író vagy?
– Az igazság az, hogy semmiképp nem választom szét munkásságomban a kettőt, illetőleg szeretném őket nem leválasztani az irodalom egyéb áramlatáról. Írok én mást is. Olvasóként szívesebben olvasok sci-fit, ez már így helytálló, az igazán jó sci-fi a szórakozás mellett egyfajta intellektuális kihívás is.
– Azért kérdeztem, mert két sorozatod is „fut”, az egyik sci-fi, a másik fantasy…
– Van az több is, mint kettő. Ott van a mackótermetű varázsló, Monas apó, most már tíz részből álló novellafüzére. Ez fantasy, habár annak inkább a parodisztikus formája. Azután ott van a Városalapítók, amelyből ugyan egy kötet jelent meg, de a történet csak másik hárommal lesz teljes. Ezt is tekinthetjük sorozatnak. Te most a Kalandor-sorozatra és a Mysterious Universe-re gondolsz.
Tovább olvasom ezt a bejegyzést »
„Író vagyok, nem csillagjós” – Átjáró Magazin, 2002. június
Fonyódi Tibor – irodalmi nevén Harrison Fawcett – két megjelent kötettel is dicsekedhet idén tavasszal. Áprilisban látott napvilágot egy válogatás legjobb sci-fi írásaiból, illetve május végén jelent meg, immár saját nevén, egy különleges, misztikus kalandregény, amit talán fantasynek is lehet nevezni. Ez utóbbi a hun-magyar történelembe és mondavilágba kalauzolja el az olvasót.
– Mi motivált arra, hogy írni kezdj?
A génjeim, másra nem tudok gondolni, és a döntés nem egy pillanat alatt született meg. Ha jól emlékszem, a Megátkozott, bolond világban írtam, hogy sámánná válás folyamata sem ott kezdődik, amikor a vasárnapi leves evése közben letesszük a kanalat, és bejelentjük, hogy pap leszek, anyám, ne is próbálj visszatartani… Tíz éves lehettem, amikor először éreztem ellenállhatatlan kényszert a fehér lap telerondítására… csúnya szó, de a lényeget kifejezi… és mielőtt megkérdeznéd, írói példaképem nem volt. Akkor még nem.
– Ehhez képest viszonylag későn, harmincéves korodban, kezdtél el írni, miért?
Inkább akkor kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással. Addig a fióknak dolgoztam.
– Rátaláltál arra, aki stílusban hozzád közel áll?
Igen.
– Mégpedig?
James Clawell.
Tovább olvasom ezt a bejegyzést »
