Önmagáról:

“Szerettem volna Babits mintájára (Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem) egy hatásos alliterációval nyitni, de a Kecskeméten kergetőztem kérődző kosokkal mondaton kívül nem sikerült épkézláb ötletet kicsiholnom magamból. Egyáltalán, a kos az kérődzik?
Teljesen normális gyerekkorom volt, leszámítva, hogy ha nekidőltem a könyvespolcnak, Tito, Sztálin élete, A néppel tűzön-vízen át, Feltört ugar és hasonló művek estek a fejemre, Babits, Ady, vagy Móricz helyett. Ebből adódik, hogy a mai napig rajongok az orosz írókért, és kedvelem a túlfűtött kommunista érzelmekkel átszőtt regényeket. 14 lehettem, amikor elolvastam a Felkelt a nap c. könyvet, amely pár évvel az orosz szocialista forradalom után játszódik a kaukázusi és ázsiai frontokon, ahol Bugyonij Lovas Hadserege a forradalom exportján dolgozik. A Timur és csapata kötelező olvasmányként ezek után rendkívül untatott. Igazi áttörést az olvasás és az irodalom megszeretésében mégis az Egri Csillagok hozott, akkor gondoltam elõször arra, hogy író akarok lenni.

Ezért lettem aztán informatikus mérnök.

A múltkor nézegettem önéletrajzokat és tízbõl kilenc, valami ilyen magyarázatott adott, hogy miért kedveli a tudományos-fantasztikus irodalmat és filmeket, ezért juszt sem vagyok hajlandó azt mondani, hogy izéééé: „valamikor megnéztem egy filmet, amiben egy vödröt a fejére húzó alak szörcsög, fekete hacukában és azóta imádom a scifit”!

Mielőtt a Csillagok háborúja rajongók előre megutálnának, gyorsan elárulom, hogy összességében 28-szor láttam az eredeti trilógiát, 12+9+8 megosztásban. Azt hiszem még csehül is megnéztem, bár az lehet a Terminátor volt.

A scifi műfajt Ivan Jefremov: A borotva éle c. könyvének borítója miatt kedveltem meg. Aztán késõbb el is olvastam. Nem értettem. Innen már nem volt megállás, az Alapítványt vacaknak minõsítve félredobtam, és csak évekkel késõbb olvastam el a trilógiát majd 24 óra folyamatos olvasással. Azóta is rajongok érte. Meg a scifiért. És a tejfölért, bár ez nem tartozik ide.

Utóbbi időben (az elhülyülés jele lenne?) kedvelem az űr-operettnek nevezett mûfajt, és gyakran Brett Shaw-val álmodom. Egyszer kecsap helyett kecsikánt kértem a Mekiben és nem értették.

A véleményem szerint Az ember tragédiája az egyik legjobb magyar scifi alkotás, Madách Zsoldos-díjat kaphatott volna érte. Viszont, jelenleg ez az egyetlen magyar scifi-jellegű mű, ami helyet kapott a világirodalomban. Tudatlankám, nem kellene beszólni, hogy „avernegyulávalmegmivan?”

Jelenleg jogerősen töltöm az időmet egy budapesti (pénz)intézetben, ha jól számolom, lassan a negyedik évet húzom le. Elõbb utóbb szabadulok.

Végszóként, köszönöm hogy elolvastál, bár ha nem vetted észre hogy a 12+9+8 az 29 és nem 28, akkor nem koncentráltál rám eléggé. Vagy te sem vagy valami jó matekos.”