A Tuan kiadó gondozásában megjelent Anthony Sheenard A holtak galaxisa című Mysterious Universe-kötete. York Ketchikan soron következő kalandja a Doolhofi Istencsászárságtól egészen a Tejútrendszeren túl vezet egy különleges régészeti felfedezés nyomában. Alább egy részletet közlünk a regényből.

Amikor York Ketchikan körül régi barátok tűnnek fel, rendszerint hamar feje tetejére áll a világ, de legalábbis pár bolygó biztosan. A holtak galaxisa című regényben a Nagy Magellán-felhőből érkezik egy szupercelluláris-hívás, amelyben gyerekkori túsztársa arra kéri, hogy nézzen utána egy több ezer éves, eltűnt madárszobornak a műkincs-kereskedelem feketepiacán. Mire Ketchikan megtalálja a szobrot, a barátjának nyoma vész. Kisvártatva megtámadják őt is, majd kiderül, hogy halálos beteg lett, és pár napja van csupán hátra az életből, amit egyre sűrűsödő emlékezet-kihagyások tarkítanak.
Mivel azonban a betegség és a szobor között összefüggés lelhető fel, Ketchikan újult erővel és némi császári támogatással indul kideríteni, hogy miféle fertőzés gyűrte le és milyen erők működnek a háttérben. Végül rá kell jönnie, hogy a brutálisan kegyetlen gilleth-mutáns háborúban átélt két évtized óvodai játék volt csupán ahhoz az összecsapáshoz képest, amibe a madárszobor miatt belecsöppent.

York Ketchikan most a megszokottnál kicsit komorabb történetben villantja meg elszántságát és kitartását, amely keresztülvezeti a galaxison, sőt túlviszi annak határain…

Anthony Sheenard hatszoros Zsoldos Péter-díjas szerző, akit 2007-ben az Európai SF Társaság a legjobb európai science-fiction szerzőnek választott. Új regénye lapjain a már jól ismert kalandor, York Ketchikan történetét fűzi tovább, hogy még közelebb kerüljünk a harmadik évezred sorsfordító, végső napjaihoz.

>>> A kötet 35% kedvezménnyel megrendelhető a Tuan webshopból!

5.

A párbaj

 1.

 Ahhoz, hogy reggel ötre ott legyek, és természetesen, hogy párbajhoz illő öltözéket vegyek magamra, fel kellett kelnem éjfél után két órával. Nora épp a másik oldalára fordult, amikor elindultam. Adtam neki egy csókot, mire ő félálomban kedveskedve fejbe ütött, azt hiszem, meg akart simogatni, csak aztán elaludt a mozdulat közben.

De lehet, hogy tévedek, és haragudott rám, amiért kockára teszem az életemet holmi hülye leckéztetésért.

Két párbajsegédem az űrreptéren várt rám. A néptelen bárban ücsörögtek és reggeli szíverősítőjüket iszogatták. Mindkettőjüket a Romlás szigetéből, Garry bárjából ismertem, együtt szoktuk mulatni az időt. Dan Holding csempész volt, szőke és mindig bőrkabátban, bőrnadrágban, bőringben járt; Ian Langson pedig riporter, és több zselét kent a hajára, mint amennyit tenyérnyi ezüst övcsatja nyomott. Jó fiúk voltak és összeillettek, Dan sokszor megdumálta Iannal, hogy mit hoztak ő és társai a Doolhofra, Ian pedig utána nyomozott a dolgoknak, és aztán együtt ittak a végkimerülésig vagy az első mutáns bombázóig, akire aztán egymással versenyezve ráhajtottak.

– Meleg lesz – mondtam a bárban Dannak, amint megpillantottam fekete szerelésében. – Rád fog égni a ruha.

Tovább olvasom ezt a bejegyzést »