Itt ülök a Brett Shaw csillagfregatt huszonhetes számú kilátóteraszán, és valami zöldes trutyit iszogatok, amitől az embernek káromkodni támad kedve, de kortyolom becsülettel. Messze az űrben, egy kisbolygó-övezet kaotikus rengetegében éppen sárkányfregatt verseny folyik, amire csak az fogadjon, aki az orosz rulettet is hat golyóval játssza, ugyanis akire a tétedet teszed, végül osztozol sorsában: vagy vele nyersz, és minden a tiéd, vagy ha nem, hát téged is felkennek egy hideg sziklára.
A harmincadik század vége felé nem könnyű időpontot egyeztetni a legjobb barátokkal sem, ám mégis sikerült összehozni egy pár perces beszélgetést, és amíg a kapitány a súlytöbbletet keresi a hajón, mi elleszünk itt, aztán pedig uzsgyi.
Hirtelen fény gyúl a messzeségben: egy szerencsétlen manőver után egy Hype-Zone X879-es fotonjacht fékezés nélkül nekidurrantott egy nagyobb sziklának. Akik rá fogadtak, most összenéztek, majd jajveszékelve próbáltak menekülni a fogadóbizottság fogdmegjeinek karmai közül, akik egy előre programozott útvonalú kabinba zsúfolták őket. Persze, előbb a fizetőpincér beszedte az eddigi fogyasztás ellenértékét.
És végül megérkezett beszélgetőpartnerem is, aki az egyik fal melletti nyilvános számítógépen módosított pár adatot, összehajtogatott egy fogadószelvényt, majd cigire gyújtott annak tűzéből, végül mosolyogva mellém ült. Nem kell külön bemutatnom, Anthony Sheenard, alias Szélesi Sándor a huszonegyedik század elejéről. Miután túl voltunk az üdvözlésen, és pár üres frázison, már kérdeztem is tőle

DH: Milyen gondolatok fogalmazódnak meg benned, amikor valaki azzal a kérdéssel tart fel, hogy mit gondolsz, a harmadik évezred után is lesz létjogosultsága a Mysterious Universe-nek, vagy a villnegronok teljesen szétbarmolják, amikor öröklétbe fűzik a galaxist?
AS: A villnegronok elméleti szakemberek, és nem ők fogják öröklétbe fűzni a galaxist… De nem spoilerezem, mert Fawcett kartárs is máshogy képzeli el a negyedik évezredet, meg én is, és hát előbb a harmadikat kellene tisztességesen kibontanunk, mielőtt belevágunk a negyedikbe. Nem is szólva arról, hogy a Mysterious Universe-nek lenne egy színtiszta fantasy vonulata, még azt is meg kellene írni… Szóval akad munka elég a galaxis örökléte előtt…

DH: Szóval mélységesen felháborít, értem. Te személy szerint, miként látod a 3010 utáni időszakot? Ketchikan tovább dúl, vagy visszavonul?
AS: Ha odajutunk, majd kiderül…

DH: Szerinted melyek azok a fontos pillanatai York Ketchikannek, amik meghatározzák a döntéseit?
AS: Nem pillanatai vannak, hanem hosszú traumái. A szülei meggyilkolása öt éves korában, a vállalhatatlan gyerekkor és tinédzserkor, amit hivatásos túszként a halál árnyékában élt át, szörnyűbbnél szörnyűbb helyeken. Az élmények, amelyek megerősítették benne, hogy a világ gonosz és őrült, és hogy minden cél hiábavaló, hogy azt kell tennie, ami neki önmagának jó, mert mást úgy se érdekli a sorsa… Csak magát mentheti meg, senki mást. De persze mindez változik benne idővel, szép finoman. Az ötvenéves Ketchikan már nem olyan, mint a huszonéves. Még mindig őrülten beleveti magát a leghalálosabb játszmákba, és előbb lő, aztán kérdez, de már nem önmaga a legfontosabb, megtalálja azokat az értékeket, amiknek a megvédésekor felülír minden mást az életében. Lesznek értékes kapcsolatai, és persze sok mindent megtud a családjáról is.

DH: Húsz és ötvenéves York, mondod. Ez mit jelent a harmadik évezredben? Már most tudjuk, lesznek olyan regények a MU-ban, amik megvilágítják, hogy mennyire tolható ki az emberi életkor, illetve meddig aktív benne az egyén. Mert lássuk be, egy film erejéig még bárki feláldozható a mai világban is. Génfejlődés, vagy technológiai segítséggel nyújtott életkor? Szerinted melyik lesz a dominánsabb York életében?
AS: Ezek olyan kérdések, amelyek másfelé viszik el az egész világot. Maradjunk annyiban, hogy a Mysterious Universe világában a főszereplőink emberek… azaz felturbózhatják magukat, de alapvetően, a technikai-orvosi fejlődés ellenére is csupán 100-120 aktív év adatik meg nekik. Vagy még ennyi sem, mert ahol születtek, ahol élnek, ott elmaradottabb a civilizáció állapota, vagy tiltott a biogenetikai beavatkozás… akármi.
Na jó, ez az egyik oldal. Aztán ott vannak a szupercivilizációk tagjai, akik több tízezer évet élhetnek, reinkarnálódhatnak, alakot válthatnak, meg még fél tucatnyi módon lehetnek halhatatlanok… És vannak olyan civilizációk, amelyek nem „szuperek” ugyan, de a tagjaik lazán élnek ötszáz-ezer évet. Nyilván, ők tudnának kezdeni valamit az emberi lények életkorával… de ez eddig nem volt kardinális kérdés a MU-ban.

DH: Bevallom, én mindig York eredettörténetére voltam kíváncsi, amikor is azzal zárul a regény, hogy otthagyja a családját, és hivatásos túsz válik belőle. Tervezel-e hasonló regényt, vagy csak visszaemlékezések során fogunk ezekről értesülni?
AS: Na most az spoiler lenne, ha elmondanám. Igen, lesz egy regény (legalábbis tervezem), amelyben kiderül, mi történt hajdanán Új-Aquitániában, a Ketchikan-palotában… Utalások már vannak rá az Ellopni egy Chagallt-ban, és Az Excalibur keresése második kötetében is. Ez utóbbiban már York is szembesül azzal, hogy van a múltban valami rejtély, és nyilván a következő lépése lesz kideríteni, mi is az.

DH: Mennyire próbálod York életét terelni? Megvannak már végzetének lépcsői, vagy még téged is meglep néha váratlan döntéseivel (mert mint tudjuk, az író csupán papírra veti hőse történetét)?
AS: Yorkot nem kell és nem lehet terelni… 🙂 A helyzet az, hogy az író megteremt egy karaktert a maga eredettörténetével, személyiségével, és próbák elé állítja. Aztán lejegyzi, mit csinál a karakter ezek során a próbák során, és lejegyzi azt is, hova fejlődik.
Vannak elképzeléseim már az első pillanattól kezdve, hogy York életútján milyen változások jönnek, tehát, hogy befejeződik a gilleth-mutáns háború, aztán összefut Jacques de Molay-val, majd elveszti de Molay-t, viszont megtalálja Wulong kalózhajóját és Alice-t… Szóval az életútjának nagy állomásai, főbb szereplői megvannak, a változása viszont bennem is úgy formálódik, ahogy York történetei követik egymást. Nem mondom, hogy könnyű, mert míg Az Excalibur keresésében York negyvenhét éves, abban a regényben, amit most írok, a Négykezes plazmára és energiavetőré-ben csak huszonhárom, így aztán vissza kell lépnem a személyiségének egy őrültebb, nyersebb szakaszába… és ez feltételezi, hogy jobban ismerem önmagamnál is.

DH: Igen, most jelent meg az Excalibur első részének újrakiadása, jön a második, majd jön a Négykezes. Mennyire zavarhatja ez össze azt az ifjú olvasót, aki éppen letette az Excaliburt, és azt mondja, acca nekem a köv megjelenést! Kicsit gondolom, meghökken majd, hogy mi történt az idővonallal. Az új regények írásánál mennyire leszel lineáris, mármint idővonalon? Vagy ez még korai kérdés?
AS: A Négykezes lesz az utolsó első regény… 🙂 Szóval ezután próbálom lineárisan „feltölteni” York életét. Könnyebb lesz nekem is. Mindemellett tervezek egy előszót a regény elé, hogy kicsit eligazítsam az olvasókat, legyenek újak vagy régiek. A Négykezest „belépőnek” szánom York életébe és az Ezredvég történéseibe. Legyen egy kezdő regény, amivel az érdeklődő beléphet a kalandoknak ebbe a sorába. De persze lesz sok új információ a régi olvasóknak is, illetve néhány dolog, amiről később „volt” már említés, itt konkrétan is szerepel.

DH: Mennyivel érzed könnyebbnek, illetve egyes pontokon nehezebbnek egy MU történet írását, mint más munkádnál?
AS: Könnyebb, mert sok másik munkánál élvezetesebb. Lendületből írok, és néha engem is meglepnek a fordulatok. Ez jó. Szeretem ezt az érzést. Másrészt nehezebb, mert annyi megírandó sztori van a fejemben, hogy megterhelő ilyen „lassan” haladni vele. És nehezebb azért is, mert az elindulás óta (húsz év, ugye) változott maga az űroperett is. Szóval a zsánerrel együtt kell haladni, na de mi van, ha ez másfelé vinné el a történeteket? Mit tegyünk a már régi sztorikkal?… Egyáltalán: kell tennünk velük valamit?

DH: A MU antológiák szerkesztésénél, mi a legnehezebb feladat? Mennyire kell belenyúlni a történetbe, mit kell tudatosítanod a szerzőkben a legtöbbször, ha eltérnek az eredeti elképzelésektől, illetve mik azok a momentumok, amik hirtelen villannak be, és érzed, azok miatt nem lehet az univerzumot a szerző kedvére csavargatni?
AS: Igazából sokat megenged a MU-világa. Leginkább a von Anstettenek után persze, addig jóval kötöttebbek a szabályok. Az antológiákat a novellák „széttartása” miatt nehéz egységbe rendezni, hiszen ezer év technikai és kulturális fejlődését ölelik fel. A galaxis felfedezésének és betelepítésének kora ez, olyan, mintha egy kötetbe akarnál szerkeszteni olyan novellákat, amik a vikingektől máig tartó kort ölelik fel az összes földrészen és óceánon. Szóval megannyi kultúra és pillanatnyi civilizációs-állapot egy-egy gyorsan felskiccelt képen. Nincs is sok novelláskötet, csupán négy. Jó merítése mindegyik a világnak, de csak hangulatilag egészíti ki azt. Máshogy nem is tudná.

DH: Valójában hány olyan Ketchikan regényre lenne még szükség, ami elvezetne az időrendben legvégső Ketchikan regényhez?
AS: Számolok. Korai Ketchikan lesz a Négykezes plazmára és energiavetőre. Aztán lezárjuk életének ezt a korszakát, jön de Molay, oda kell a Misztériumjáték folytatása, illetve ami regénnyé egészíti ki a Misztériumjáték történéseit. Eddig kettő. Történetek de Molay-jal, és a végén egy önálló, nagy sztori vele, ez körülbelül ötezer évet ölel fel, Atlantisztól Ketchikanig… Ötnél járunk, és jön a Tündöklő nyár és Alice York életében. Ők megtalálják Wulong kincsét, plusz Az Excalibur keresése folytatásaként van egy komoly időutazásunk Arthur korába. Aztán jön Milton Byrne, és a végén együtt a nagy csapat…számoltam. Minimum tíz.

DH: A Bowman történetek egy ideje nem folytatódnak. Miért?
AS: Kiadó, lehetőség, idő…

DH: Tegyük fel, hogy minden adott. Mielőtt leülnél megírni, mindenképpen konzultálnod kellene Fonyódi Tibivel? Mert gondolom, egy eléggé fontos pillanatnak ígérkezik, amikor első Anstetten trónra ül, és bizony szerintem sem mindegy, hogy csasztuska szól a háttérben, vagy helyben toporgóst jár a földi nemesség, és kinek a hintója lesz tökből.
AS: A Bowman-sorozat – Sötétség előtt és Árnyak ébredése – nem jut el a von Anstettenek trónra kerüléséig. Ott végződik, hogy a sárkány, akit később I. von Anstettenként ismer meg a világ, kinyitja a szemét, és a Bowman testvérekre pillant… A többi Fawcett kolléga biznisze 🙂

DH: Szedj össze nagyjából öt olyan dolgot, amihez egy MU történetet írni akaró szerzőnek mindenképpen tartania kell magát!
AS: A regényekben olvastak. Ebben benne van legalább ötven. Na jó, a viccen túl: legyen fordulatos, kalandos, elgondolkodtató, szórakoztató, legyenek hiteles, életteli karakterek, jó szövegek, dialógusok, mondattanilag és nyelvtanilag legyen rendben. Nem nagy kérés, ugye?
DH: morr-morr 🙂

DH: Szerinted melyik történet lenne meghatározóbb? A Kivándorlás kora (ie. 30000), vagy Atlantisz pusztulása?
AS: Jelzem, hogy ez a kérdés bennfentes információnak bizonyul, aminek a kiszivárogtatását a tőzsdén büntetik… A Kivándorlás az egész galaxist érintette, az szerintem egy normál terjedelmű regényben feldolgozhatatlan lenne. Atlantisz „csak” a Földre van hatással. De ettől persze nem kevésbé fontos, mi történt ott – már persze a Mysterious Universe világa szempontjából.

DH: Mit tervezel következő York Ketchikan történeteknek? 
AS: A Négykezes plazmára és energiavetőre. Félig készen van, azaz négyszázezer leütés itt pihen a winchesteremen. Nagyobb lélegzetvételű mű lesz. Utána végre el kellene indítani Yorkot és Jacques de Molay-t valami világfeltáró küldetésre… Mondjuk, a Vatikán falai közé.

DH: A cím eléggé vicces. Ez utal valami olyasfajta kényszerű kooperációra a regényen belül, ami York akarata ellen való, mégis meg kell tennie? Mert ahány fegyver, annyi célpont…
AS: Utal. A regényben nem mindig az az ellenség, aki ötven oldallal korábban az volt, és nem is az, aki ötven oldal múlva lesz. És a halottak visszatérnek. De majd megírom, becsszó , és elolvasható lesz.

DH: Most egy vicces kérdés következik: ha Ketchikannek választania kellene: mit tenne meg elsőként a felsoroltak közül, mit alapos megfontolás után, és mi az, ami miatt jól pofán vágná a kérdés feltevőjét?
– Elrabolja Shaw húgát,
– Beöltözik Merlinnek, és előadja magát Shaw előtt
– vagy realitásváltó képességének hála női alakot formálva elcsábítja ifjúkori önmagát?
AS: Nem vált realitást idősen, mert időközben szembesült a realitásváltás démonaival. Az utolsó tehát kiesős. Nem cosplay-típus, ezért a második verziót is kivenném. Nőt meg minek raboljon? Mennek azok vele, vagy azért mert kedvelik, vagy mennek utána, mert jól pofán akarják verni…. Szóval elsőként, vagy akár alapos megfontolás után sem tenné meg egyiket sem; hülye kérdések miatt meg nem verekszünk… Más lehetőség nincs?

DH: Akad. Bár nem szeretem, ha valaki kitér a kérdés elől. Ezért valószínűleg majd megint fotót fogok shoppolni :). 
Mit tennél, ha megtudnád, York a Földre érkezett, és morcos?
AS: Én? Szereznék piát, és leültetném sztorizgatni. Nem mesélt el még mindent…