Hamarosan megjelenik, és már elő is rendelhető Dwayne Hudson, alias Valyon Tamás első Mysterious Universe regénye, A Júdás császár hagyatéka. Ebből az alkalomból Dave Howard megintejúvolta a szerzőt a facebook oldalán, mi pedig átvettük az interjút közlésre:

A mű címe: A Júdás császár hagyatéka. Mikor játszódik? Mit lehet tudni a korszakról?

Hudson: A Júdás a Mysterious Universe egy viszonylag elhanyagolt, éppen ezért még rengeteg titkot és felfedeznivalót rejtő korszakában, a Kolóniaháborúk korában játszódik. A korszak 2799-ben veszi kezdetét, és szerintem sokat elmondok azzal, ha elárulom, hogy a regény cselekménye pont ebben az évben zajlik.

Kinek a közreműködésével, kinek a szárnyi alatt készült a regény?

Hudson: Anthony Sheenard, azaz Szélesi Sándor volt az, akivel ebben a témában úgy-ahogy együttműködtem. Értsd ez alatt, hogy felvázoltam az elképzeléseimet, ő meg megmondta, mit felejtsek el. Igazából szoros együttműködésre nem volt szükség. Az MU-t elég jól ismerem, így tudtam, mi az, amit már használhatok, és mi az, amit még nem vagy már nem. Emellett a Júdás elég messze van a két legmeghatározóbb, leggazdagabb korszaktól, a Dominátustól és az Ezredvégtől, így azokba nem nagyon ütközök bele. A von Anstettenek már történelem, York Ketchikan meg még meg sem született. Az is nagy előny, hogy se a Felfedezések korában, se a gilleth-mutáns háborúk idején nincs még meghatározó mű, így nincs olyan regény, amihez közvetlen igazodnom kell. És magában a Kolóniháborúkban sincs még ilyen könyv, szóval egy igazán jó játszóteret találtam magamnak. Mondhatni, én találhatom ki, mi határozza meg ezt a korszakot.

Gondolom, akkor ez sok fejtörést okozott!? Merthogy a Kolóniaháborúk kezdetére már jócskán szétrajzott az emberiség a Galaxisban, és számtalan furcsábbnál-furcsább teremtménnyel, világgal találkozott, akik meghatározhatnak egyes szektorokat.

Hudson: Fejtörést inkább a technikai dolgok okoztak, mint a harcászati rendszerek és a fegyverek. Ott van ugye a híres-hírhedt Herden család. Brett Shaw idején még a Herden 70-es széria futott (73-tól 78-ig, ha jól emlékszem), York idejében a 90-es az elterjedt, sőt már létezik egy darab 101-es. A Herden meghatározó fegyver az MU-ban, nagyjából olyan, mint a fézer a Star Trekben, szóval mindenképpen szerepeltetni akartam egyet – meg azért is, mert imádom azt a fegyvert. Ezután kellett elgondolkodnom azon, hogy milyen számsort kapjon a régi/új Herden 100 évvel a 78-as után, és 150 évvel a 90-es széria előtt, és az mit tudhat.
Fajok tekintetében ebben a könyvben nem voltam gondban, mert a történet egy társadalmilag eléggé zárkózott naprendszerben, a Byzantium-rendszerben játszódik, ahol még polgárháború is dúl, így nem éppen egy turistaparadicsom. De azért itt is előfordul néhány ismert idegen lény, illetve él ott egy őshonos faj is. Ez a canis, ami beleillik a furcsábbnál-furcsább teremtmények sorába.

Mi volt a legnehezebb a regény írása közben?

Hudson: Hogy 1 millió leütés alá vigyem a regény hosszát. És ez nem vicc, tényleg nem volt egyszerű mutatvány, hat évembe és tizenkét változatba került. Emellett sok tekintetben maga az univerzum okozott kihívást. Az MU egy meglehetősen speciális és színes világ, ahol együtt létezik a mágia a szuperfejlett technológiával, ahol táltosok élnek az űrben, a kézifegyverek meg miniatürizált termonukleáris sorscsapások.
Én meg erre két véglet közé helyeztem be a könyvet. A Dominátusban a miszticizmus még háttérben van a fejlett technológiákhoz képest, míg az Ezredvég idején már nem meglepőek a gondolatolvasó biztonsági őrök vagy éppen az időutazás. És mindezt keresztezi a fejlődés. Szóval ki kellett találnom, hogy az ismert múlt és jövő között az én jelenemben adott dolgok hogyan festhetnek. Na meg néhány egyedi ötletet is próbáltam becsempészni. Úgyhogy a legnehezebb az volt, hogy egy ilyen színes világba megalkossak egy olyan érát, ami hitelesen következik az ismert múltból, és abból kinőhet az ismert jövő.

Milyen hatások közepette formálódott a regény története?

Hudson: Tudni kell, hogy a regény első változatát hat évvel ezelőtt írtam meg, akkoriban még az élet egy teljesen más területén dolgoztam. Nevezetesen vagyonőr voltam. Akkor utáltam, de ma már tanulságos kalandnak fogom fel, mert eme időszakomban nagyon érdekes emberekkel találkozhattam az élet minden területéről, olyanokkal is, akikről ha csak hallok, hát bizony teljesen mást gondoltam volna, és nem feltétlen hízelgőt. Igazából ekkor értettem meg, hogy az embereket nem szerencsés az alapján megítélni, amit látunk belőlük, vagy amit hallunk róluk. És ez a tapasztalat nagymértékben formálta a regény karaktereit.
Illetve nagy befolyással volt a regényre egy gyerekkori fogadalmam. Amikor ugyanis tizenkét évesen elhatároztam, hogy márpedig én író leszek, már tudtam, hogy az első regényemben lesz egy epikus űrcsata, és a politika központi szerepet fog játszani. A mai napig a kedvenc könyvem a Dűne, amivel akkoriban ismerkedtem meg, és a házak közötti intrikák miatt habarodtam bele. Emellett rajongok az űrhajókért, az űrcsatákért, én elsősorban ezek miatt lettem sci-fi rajongó gyerek fejjel. Szóval ezt a két elemet mindenképpen benne akartam tudni a Júdásban.

Mit mondhatsz el spoilerek nélkül a történetről?

Hudson: Azt, hogy másabb, mint az eddigi MU regények. Legalábbis én másnak érzem. A sztori több szálon fut, sok szereplőt mozgatok, és rengeteg benne a politikai machináció. Persze azért igyekeztem megtartani az MU jellegzetes motívumait is, mint az őrült lövöldözések, az epikus űrcsaták, az elképesztő technológiák és a misztikum, na meg az olyan kalandos pillanatok, mint például egy házfoglaló patkánymajommal vívott késpárbaj.

Milyen hatásai vannak a regény történéseinek a környező világra?

Hudson: Lángba borítok egy naprendszert és elindítok egy galaxist a totális háború útján. Szóval elég komoly hatásai vannak.

A cím A júdás császár hagyatéka. Valami nagy titkot leplezel le, ami ahogy mondani szokás, alapjaiban változtatja meg az ismert világról alkotott képünket, vagy pedig minden bonyodalom kiváltója lesz?

Hudson: Utóbbi, minden bonyodalom okozója. A szikra, ami aztán lángba borítja a galaxist.

Hogy jellemeznéd a regény stílusát?

Hudson: Átmenet a Dűne és a Star Wars között.

Mi a főszereplőd, vagy aki a leginkább a dolgok mögött áll igazi életcélja, és mi az az egy mondat, amivel indítana, ha valaki éppen meg akarná akadályozni a küldetésében?

Hudson: A dolgok mögött álló figura életcélját még egy darabig nem árulhatom el, mert az az egész Byzantium-sorozat meghatározó eleme. Majd a harmadik vagy a negyedik rész tájékán derülhet csak ki.
Főszereplőből három is akad, érthetően mindhármuknak más és más a célja, de egy közös nevező akad: mindhárman szeretnék, ha a rendszert fényévekről irányító oligarcháktól megszabadíthatnák a Byzantiumot. Persze mindegyikük más miatt és máshogy akarja elérni ezt, így hiába a közös cél, ellenségekké válnak.

Nézem a borítót. Ez egy meghatározó kép a regényből?

Hudson: Inkább úgy mondanám, hogy meghatározó hangulati kép. Rückert Levente nagyszerűen fogta meg a történet alapját képező politikai ármánykodást, a császári hatalom törékenységét és a szereplők egymáshoz fűződő, nem éppen bizalomra épülő kapcsolatát. A háttérben lévő aréna mégis jelzi, hogy azért ez nem egy politikai thriller, hanem egy epikus űropera.

Van-e valami rejtett mondanivalója a regénynek?

Hudson: Ha igen, akkor azt úgy elrejtettem, hogy én sem találom. Viccet félretéve, nem szándékoztam ilyesmit elrejteni, legalábbis nem tudatosan. Az alapvető célom egy szórakoztató regény összerakása volt, se több, se kevesebb. Van benne néhány általános igazság, mint például az, hogy „a tudás hatalom”, vagy, hogy „semmi sem fekete-fehér” meg „a zsarnokság rossz”, de semmi eget rengető.

És így az interjú végére el is fogyott a sör. Mit vársz most a legjobban? Hogy kezedbe foghasd végre a nyomdából frissen érkezett könyvet, vagy hogy befejezhesd a második részt?

Hudson: Hogy végre a kezembe foghassam a könyvet. Egyrészt tényleg sokat vártam rá, másrészt ezzel teljesül egy gyerekkori álom.
A folytatást még el is kéne kezdeni, mielőtt befejezem. Ugyan megírtam már belőle úgy harminc oldalt, de az elmúlt hat évben rájöttem, hogy az egészet ki lehet dobni a kukába, mert feleslegesek a sztori szempontjából. Szóval most megvárom, amíg megjelenik a Júdás, azt szépen megünneplem, utána pedig nekiállok a második résznek.

Jó munkát a továbbiakban, találkozzunk megjelenéskor is!

Hudson: Köszönöm, és alig várom!