Michael Walden (Waldmann Szabolcs) legújabb regénye a Hédammušújra száll a Mysterious Universe világ részeként látott napvilágot. Ennek kapcsán az SFportal.hu készített interjút a szerzővel, amit a Mysterious Universe oldalán is megosztunk veletek.A

SFportal: Egy önálló trilógia van mögötted eddig (Eshtar). Miért és hogyan kötöttél ki a gondolatnál, hogy Mysterious Universe regényt akarsz írni?

Michael Walden: A miértre egyszerű a válasz: a MU hihetetlen értékes világ, igazi magyar kuriózum, óriási potenciállal. Számomra nagyon sokat jelent! Kvázi ezeken a könyveken nőttem fel. A hogyan pedig… lehet, hogy egyszerűen csak pofátlan vagyok, hogy a fene enné meg 
2016-ban ismerkedtem meg az Eshtar című trilógiám első részének kiadása kapcsán Szélesi Sándorral, a Millenáris parkban, pár napra rá Fonyódi Tiborral, és ha az emlékezetem nem csal, direktben rákérdeztem, hogy ez hogyan is működik. Másnap reggelre két MU szinopszist kellett leadnom (tesztnek sem volt utolsó!), és abból az egyik elnyerte végül a lehetőséget, hogy regény szülessen belőle. Ha visszaugranék most valami időgéppel, és elmondanám saját tinédzserkori énemnek, hogy egyszer nemhogy írni fogok, de lehetőséget kapok a sorozatban részt venni, hát, nagyot néztem volna, az biztos.

SFportal: Ezen belül is Brett Shaw barátjához és harcostársához „csatlakoztál”, azaz a Hédammuš újra száll főszereplője Paul Wittgen lett. Miért?

Michael Walden: Tibor az első pillanattól kezdve figyelemmel kísérte a munkát. A kiadónak és neki is konkrét elképzelése volt: világépítést szeretnének, derüljön ki, milyen fogaskerekek működtetik azokat a struktúrákat, melyek a 2660-as évek világát mozgatják… Na jó, figyelj, Paul Wittgen egy állat. Megtehet bármit, amiről mi csak álmodunk. Ott van, kiáll, erős, brutális, megállíthatatlan, vicces, hűséges (bizonyos ideákhoz…) és őrült, ki ne akarna róla írni? Ráadásul titokzatos is, sok benne a potenciál, mert a jelleme nincs igazán kibontva. Pár kivételtől eltekintve gyakorlatilag csak Brett Shaw saját elbeszélésein keresztül láthattuk eddig. Igencsak zakkant egy figura, de amikor a kötelesség bekopog az ajtón, akkor a földre hull a műmarihuánás cigi, helyére kattan a Herden závárja és a császárság ellenfeleinek kalap, kabát. Hogy lehet valaki egyszerre ennyire laza, ennyire profi, ekkora vadbarom, ennyire szerelmes, ennyire hősies, ennyire embertelen? Igazi kihívás ilyen karakter előéletét kidolgozni, hívott a feladat, nem tagadom.

SFportal: Mennyire volt nehéz Wittgent, ami Harrison Fawcett karaktere, és nyilván neki is megvannak az elképzelései róla, mozgatni?

Michael Walden: Nem volt nehéz mozgatni, mert a MU világa fenomenális, és már önálló életet él. És nehéz volt, mert az olvasóknak azért vannak ám elvárásaik a karakterrel kapcsolatban; csakhogy bizonyos részleteket nem ismerhetnek a hátteréből, amiket az író már régen kidolgozott, csak a regényekben még nem szerepeltette. Illetve nem azt a Paul Wittgent kell megjelenítenem, akiről az Ópiumkeringőben olvashatunk, hanem az évekkel korábbi énjét. Amikor még – valamennyire – kötelezte őt a tengerészgyalogság struktúrája. Azzal a Paul Wittgennel találkozunk, aki már túl van Jean-Marie DeMarcellen, Olivia Campbellen és Mya Hamiltonon… de még előtte van Nadya de La Conte vagy épp Grace Montchrestien.
Egyébként a tervezési folyamat valami egészen felemelő számomra. A kiadóval, Bayer Tiborral, és a MU-ban Dave Howard álnéven író szuperlatívusz Mészáros Lászlóval elég gyakran folynak egyeztetések, hogy stimmeljen a rengeteg esemény kronológiája, hogy a legelvetemültebb rajongó is csak csettinteni tudjon elégedettségében, amikor az új era regényei összeállnak a régikkel egyetlen folyammá. Még pár kulcsregény a Sándor és a Tibor tollából, és a MU világviszonylatban is egyedülálló magnum opusszá válik… Közben pedig elkészülhetnek azok a világépítő könyvek is, mint amilyen a Hédammuš újra száll. Mekkora királyság már!

SFportal: Miről is szól a Hédammuš újra száll?

Michael Walden: Árulásról, vérről, a tengerészgyalogságról, szerelemről, szexről és mágiáról. A Hédammušról. Ez utóbbiról nem árulhatok el többet sajnos… Talán csak annyit, hogy az ÓKTch. átírás szerint használt MUŠ determinatívum az eredeti hettita nyelvben… sárkánykígyót jelent.
Tudom, hogy ennél többre kíváncsi a nyájas olvasó, de nem szeretném elvenni a felfedezés örömét. Maradjunk annyiban, hogy van a genyóságnak az a szintje, amikor Paul Wittgen bosszúja történelmet ír. Főleg, ha elromlik a kéváautomata is!

SFportal: Mik a tervek? Hány Wittgen-regény lesz még?

Michael Walden: Hát, ugye, ahogy mondani szokták, az Ember tervez, de aztán jön a Katedrális. Amire kezet fogtunk, az 4+1 regény, ami ki tudja, összejön-e, mindenesetre azon leszünk. A terv, hogy Paul Wittgen a 4. könyv legvégére eljusson oda, ahol az Ópiumkeringő kezdődik. Ez első könyvben a tengerészgyalogság őrnagya, a másodikban (ami már él az asztalomon) dandárparancsnok, a harmadikban praetoriánus zászlós, a negyedikben pedig találkozik a csuklyamodullal. A plusz egy regény igazi meglepetésnek ígérkezik. Majd elkezdek spoilerezni, ha már a negyedik könyv kiadását ünnepelhetjük 

SFportal: Mesélj magadról, mi az, amit a Mysterious Universe legújabb szerzőjéről a sorozat olvasói tudhatnak?

Michael Walden: Huh. A munkám mellett írok, festek, zenélek, olvasok, modellezek, vitázok, fúrok-faragok, lovaglok, főzök, hobbicsillagászkodok és lovagi harcművészeteket oktatok.

SFportal: Fogsz-e valahol dedikálni? Megtalálhatnak-e az olvasók valahol személyesen?

Michael Walden: Pontosat nem tudok még mondani. A nagy könyvünnepségeken ott szoktam lenni, úgyhogy 2019-ben is egész biztosan találkozhatunk, de van már szó arról is, hogy kinn leszünk a… na majd meglátjátok. De gyertek el, mert osztok csokit! Részletek az írói facse-oldalamon!

Köszönöm az interjút!