A Krisztus-esemény után 2842-ben járunk. A galaxis forrong, a legtöbb bolygón, s a köztes terekben kisebb-nagyobb viszályok, villongások, belharcok dúlnak a helyi kiskirályok, demokráciák, szövetségek, mutánsok és emberek között. Ez a kolóniaháborúk kora, amikor az emberiség igyekszik megvetni a lábát a von Anstetten démoncsászárok által „gazdátlanul” hagyott világban. A felderítőhajók ismeretlen vidékeket kutatnak át, és amikor lakható bolygókra lelnek, a túlzsúfolt háttérvilágokból nyomban személyszállító óriások tömege indul, hogy benépesítsék azokat. A fiatal emberi kolóniákon úgy teremnek a hősök, mint a történelemben még soha, hiszen a rendkívüli megpróbáltatásokat csakis rendkívüli emberek képesek túlélni.

A Korgerán Unió űrhadereje háborúban áll a mutáns Horong Plantunium rettegett flottájával, s az első csatát már el is vesztette. A fanatikus, kegyetlen és rendkívül intelligens horongok célja, hogy kisöpörjék saját űrszektorukból az épp csak letelepedett embereket. Ennek leggyorsabb módja pedig az, ha gyors csapást mérnek a jelentéktelennek tetsző előretolt emberi hídfőállásra, a Meridim-rendszerre, mely hirtelen a galaxis e szeletének legfontosabb pontjává válik.

Ez a történet a kolóniaháborúk egyik legjelentősebb flottaütközetéről szól, melyben mutánsok és emberek, fegyverek és filozófiák csapnak össze. S bár az űrben iszonyú csata dúl, egyik fél sem sejti, hogy a háttérben az egész történelem, a jövő változatlansága a tét.

Böszörményi Gyula első regényével jelentkezik a Mysterious Universe – a Katedrális, Gin Bowman, Brett Shaw és York Ketchikan – világában. Írása félig történelmi dokumentumregény, megdöbbentő részletességgel tárja fel egy kegyetlen és gigászi űrcsata eseményeit – mindkét küzdő fél szemszögéből. Úgy érezzük, mintha egy időutazáson vennénk részt: s mindez már valóban megtörtént egyszer.

A kolóniaháborúk kora
2799-2908

A von Anstettenek bukásával számos addig titkos tudományos ismeret jutott az emberiség birtokába, s ezek között a féregvezetékek mentén való utazás technikája. A világegyetem méretei hirtelen kitágultak: hatalmas személyszállító csillaghajókon, rombolók és diplomata-hajók kíséretében megindult a Tejútrendszer kolonizálása.

Közel száz év után – a 2700-as évek végén – a kolonizációk törvényszerűen vezettek el a fajok közti összeütközésekhez, kisebb-nagyobb háborúkhoz. Százezer fényéves körben lakta be a világegyetemet az emberiség, de még ez is kevésnek bizonyult; a hatalmi ambíciók és a gazdasági törekvések kielégíthetetlenek voltak. Galaxis-méretben azonban már nem lehet egyeduralmat fenntartani, s ahol több tízezer faj él, ott nincs helye egyik dominanciájának sem. Nincs már egyetlen, egységes birodalom, a birodalmak kora leáldozott, százezernyi világ van: császárságok, cárságok, királyságok, köztársaságok, kaganátusok, sogunátusok, szövetségi rendszerek, diktatúrák és anarchiák.

A kolóniaháborúk előtt és során a terjeszkedő emberiség számtalan, nem antropomorf létformába belebotlott, harcolt ellenük vagy szövetséget kötött velük. Ugyanakkor felfedezte azt is, hogy nagyon sok antropomorf létforma létezik a világegyetemben. Ezek jó részéről hézagos exohistorikus kutatások alapján azt kezdték híresztelni, hogy szintén a Földről származnak, és még a jelenlegi emberi civilizáció előtt éltek a bolygón, ámde valami miatt távozniuk kellett. Ezeknek az emberszerű, de nem emberi fajoknak a köznyelvben mutáns lett az összefoglaló elnevezésük. A mutáns fajok legtöbbje a legádázabb ellenségként fogadta csillagrendszereik közé beférkőző emberiséget.

A kolóniaháborúk korának végét a világegyetem utolsó félmillió évének legnagyobb kolonizációs összecsapásától számítják. Ez az összecsapás új korszakot nyit a történelemben, amit úgy hívnak: gilleth-mutáns háború.