Mircea Eliade, a 20. század legjelentősebb vallástörténésze három kötetben (befejezetlenül) feldolgozta a vallási eszmék és hiedelmek történetét. A tibeti vallás címszó alatt rábukkanhatunk a mu kifejezésre is. Kis agytornaként tesszük közzé Eliade sorait, mi is a mu a tibetiek számára…

Tibeti vallások:

Az első királyok csak a nappalt töltötték a Földön; éjszakára visszatértek az Égbe. Nem ismerték a szó szoros értelmében vett halált, hanem egy adott pillanatban varázskötelük, a mu segítségével végleg visszamentek az Égbe. „Ezeknek az első királyoknak, regéli egy bonpo krónika, mind volt a homlokcsontjukon egy mu fénykötél, távoli (vagy feszes) kötél, halványsárga (vagy barna) színű. Haláluk pillanatában szétfoszlottak (mint a szivárvány), a lábuktól kezdve, és beleolvadtak a homlokcsont fénykötelébe. Ezután a mu fénykötél is beleolvadt az égbe.”
…
[A mu mítoszának] jelentősége a tibeti vallásos gondolkodás történetére nézve azonban sokkal nagyobb. Egyfelől ugyanis a mu kötélnek kozmológiai funkciója van: axis mundiként köti össze a Földet az Éggel. Másfelől központi szerepet játszik a Kozmosz-hajlék-emberi test azonossági rendszerben. Végül, egy adott, nehezen meghatározható pillanattól kezdve a mu kötél felbukkan a finom élettanban és azokban a rítusokban, amelyek biztosítják a halott lelkének megszabadulását és égberöppenését.

Mircea Eliade: Vallási eszmék és hiedelmek története III.